Pánikra „még” nincs okunk, menekítsük a pénzünket (?!)

Nő a lakosságban a bizonytalanság, egyre többen aggódnak!
A növekvő lakossági aggodalmak forrása nyilvánvalóan az utóbbi időbeni kormányzati intézkedések, és az elmúlt hetek hírei. Két téma hangzik el többször, illetve vetődik fel aggodalommal. Az egyik szinte az államban való hit megkérdőjelezése, az állami és jogi védelembe való megingott hit egyre gyakrabban. Itt a magánnyugdíjpénztár kérdés állami kezelése, az állampolgárok állam általi közvetett és közvetlen becsapása a kifizetésekkel kapcsolatosan; döntően negatívan alakítja az államba vetett állampolgári bizalmatlanságot. Ezt erősíti továbbá különböző összefüggésekben az államcsőd kifejezés egyre gyakoribb elhangzása. A sajtóban, a médiákban az elemzői vélemények ellentmondásai, az elhangzottak összevisszasága alapjaiban keltik az emberekben – jogosan – a bizonytalanságot. Az állampolgár a legkülönbözőbb csatornákon egyebet sem hall, mint azt, hogy: ha nem sikerül megállapodni az IMF-fel, akkor Magyarország finanszírozása, ha nem is azonnal, de fél-egy éven belül veszélybe kerülhet. Valamint, ha elvész a fizetőképesség, az kihat a fizetésekre, nyugdíjakra, stb.
Egyre többen mindebből azt a következtetést vonják le, hogy külföldi bankszámlán, illetve a klasszikus „befőttes üvegben – a szalmazsák alatt”, biztosabb helyen van, lesz a pénzük, mint a bankokban, vagy általában az állam „elérhető” közelségében. A hivatalos kormányzati kommunikáció a valósággal szemben azt sugallja, hogy Magyarországon már hagyománya van annak, hogy időnként rémhírek röppennek föl a bankbetétek befagyasztásáról.
Ezzel szemben az igazság az, hogy az elmúlt 20 év alatt megtörtént, hogy a betéteseknek okozott pénzintézeti károkozás esetén, a kárvallott betétesek mellé se a jog, se az állam, se jogalkalmazói nem álltak. Akkor felvetődik a kérdés, a magánnyugdíj pénztári megtakarítások állami elorozása, vagy a 20 év alatt kárvallott betétesek keserű tapasztalatai után, most miért hinnénk az államnak, vagy éppen a népnyúzó bankdiktatúra bármely pénzintézetének. A kérdés mellett felvetődik a megtakarításaink értékeinek csökkenése, amely egyre nyilvánvalóbb kár, amely arányban van az inflációval, magyarul a forint romlásának. Ennek kapcsán még senki, de senki nem mondott el egyetlen ép gondolatot sem. Bennünk betétesekben, akik kis megtakarításunkat igen nagy áldozattal képeztük, felvetődik a kérdés: az EBKM–mel terhelt 8 – 8.5 %-s éves kamat hol kompenzálja az elértéktelenedést? Milyen alapon gondolja a most regnáló kormány, hogy megannyi „csúsztatása” után bármelyikünk mint megtakarító elhiszi, hogy hazánkban betétbefagyasztás nem lesz. Sokan, akik megtehetik, ettől tartva viszik külföldre a pénzüket. A hivatalos verzió, illetve kormányzati és banki kommunikáció se tagadja ugyan a befagyasztást mint állami intézkedést, hanem arról beszélnek, hogy nem sok értelme lenne.
Milyen aljas, megtévesztő kommunikáció egy olyan kormány részéről, amely magát az Alkotmányt felcserélte egy párt által megfogalmazott Alaptörvényre.
Ha bárki arra gondol, hogy az egész Unióban ugyanazok a betétbiztosítási szabályok vonatkoznak a bankbetétekre, Ausztriában éppen azok, mint Magyarországon, akkor ez önmagában megkérdőjelezhető, hiszen Magyarország jelenlegi kormánya és éppen az Európai Unió illetékesei között jogharmonizációról folyik a vita.
Másrészt az Országos Betétbiztosítási Alap tájékoztatása szerint minden bankbetét egy bizonyos összeghatárig biztosított. Ha ez így van, akkor vajon mi a biztosíték, hogy megmarad-e a megtakarított pénzünk, mondjuk jogvita és érdekünk, a megtakarított pénzünk védelmére. Ma, ha egy bank csődbe jut és nem fizet a betéteseinek, az alap 20 munkanapon belül fizet helyette. Azonban holnap egy kormányzati intézkedés, állami befagyasztás alkalmával ez az Alap szembeszállna értünk az kormánnyal?
Ugyan, a 20 éves tapasztalatok éppen nem ezt erősítik meg.
Egyelőre, amíg a hitelét vesztett kormány „másként” nem rendelkezik, senkinek nem kell aggódnia. Egyelőre a magyar állam fizetőképes.
Ugyanakkor abban a fázisban vagyunk, hogy megnyugtató szavaknak most már nem az elemzőktől, hanem magától egy hiteles, az Alkotmányt visszaállító kormánytól kellene érkeznie arról, hogy elkötelezett az állampolgárok érdekeinek védelmében. Ilyen elkötelezettségről lenne jó hallani, az ország biztonságát erősítő nemzetközi megállapodások, egyezségek megkötését illetően.
Még nincs pánikra okunk, hiszen mindösszesen csak a pénzünk romlik és az államhatalom szavahihetősége!
(A.P.)