Belgium

Január 30. Általános sztrájk, szakszervezeti egységben. 18 év óta újra.

Már reggel 6-kor a kereszteződésekben  szakszervezeti aktivisták lassítják a forgalmat, vagy kereken elbarikádozzák az utakat. Az ipari zónák, üzemek előtt tüzet gyújtanak, sztrájkőrség védi a munkabeszüntetést minden bejáratnál. Zárva minden bolt, a Posta, az iskolák, a közhivatalok, áll a tömegközlekedés. Hideg van, minusz.
Sok a fiatal, vörös FGTB (szocialista) és zöld CSC (keresztényszocialista) zászlókkal, sálakkal felszerelve. Rég nem volt ekkora egyetértés a szervezetek között. Felháborodott bázisuk lépésekre kényszeríti vezetőiket.  A dolgozók évente átlagosan másfél hónap munkabért veszítenek a kormány szigorítási intézkedéseivel (persze itt sem annak hívják, hanem reformoknak !), melyeknek végét sem látni  – februárban újabb  1-2 milliárdos csomag következik... Minden szakszervezet sztrájkra hívott a szocialista–liberális–nacionalista–konzervatív erők kórusban szajkózott ellenkampánya és a sajtó ellenséges magatartása ellenére.
Valóban széles tömegek követik, az ország mára megbénult. Az érdekképviseletek azt követelik, hogy a családok vásárlóereje ne csökkenjen, ragaszkodnak az automatikus indexációhoz, a nyugdíj jelenleg használatos kiszámolásához, az előrehozott nyugdíjak rendszeréhez, a munkanélküliek támogatásához.
Ebben a régióban 25 %-os a munkanélküliség. A munkanélküliek 40 %-a pedig fiatal. Ha munkát találnak is – munkaközvetítőn keresztül pár hónapra –, a két szerződés között eddig kapott ellátást a «költségvetési keményítés» után már nem fogják kapni.
Egy autós vitatkozik: ő tiszteletben tartja a sztrájkjogot, de a sztrájkolók is tartsák tiszteletben az ő jogát, hogy dolgozni akar. Türelmesen magyarázzák neki, a sztrájk attól az, ami, hogy egyáltalán nem folyik termelés, zsebükön kell tetten érni a munkáltatókat, a tüntetés nem fáj nekik annyira... Valaki felteszi a kérdést : «ha kiharcoljuk, hogy a bérek ne csökkenjenek, ugye elfogadod majd te is?»
A Total dolgozói is blokkolják az olajfinomítót. A francia Force Ouvière aktivistái velük vannak, ahogyan a korábbi franciaországi munkabeszüntetésekor ők is ezt tették: nem engedték a kamionokat itt feltölteni.
– A válságot nem mi idéztük elő, fizessenek azok, akik csinálták – magyarázza egy szakszervezeti felelős a TV-kamera előtt  –, a bankoknak bezzeg találtak elég pénzt a költségvetésben, elég volt rá egy éjszaka! Nem akarunk tovább szorítani a nadrágszíjon,  de nem is tudunk. Mindenkin csattan az ostor: fiatalon, idősön, munkavállalón, munkanélkülin.  Nem  hátrálunk, mert újabb követelésekkel itt lesznek a nyakunkon rögtön. Le kell állítani a 30 éve folyó rombolást, semmiféle tárgyalás nem vezet eredményre!
Többen mondják : egész Európában egyszerre kellene sztrájkba lépni.
A hogyan továbbról tudják, hogy az első nagy tömegtüntetés decemberben, a dec. végi általános sztrájk után ez a mai még mindig csak marginális változást hozhat. «Meg kell tervezni ezt a küzdelmet lépésről lépésre, fokozni kell ahhoz, hogy a kormány a végén mégis meghátráljon» – mondják. Pontosan ezt várják a szakszervezeti vezetéstől.