A Nemzeti Galéria független intézményének megszüntetése apropóján

A Magyar Közlöny 2011. szept. 29-i száma közölte, hogy Baán Lászlót (2004 decemberétől a Szépművészeti Múzeum igazgatója) kormánybiztossá nevezték ki és teljhatalmat kapott arra, dolgozza ki egy új múzeumnegyed tervét Budapesten. A terv magába foglalja a Nemzeti Galériát és a Szépművészeti Múzeumot is.

20 nappal később, okt. 20-án új kormányhatározat erősítette meg a főváros két legnagyobb szépművészeti gyűjteménye már bejelentett fúzióját Baán László vezetése alatt. A két múzeum egyesülésének végső dátuma 2012. febr. 29.
A kormány ezt a döntést anélkül hozta, hogy konzultált volna a múzeológusok vagy művészettörténészek véleményével. Kizárólag az újonnan kinevezett Baán László kezdeményezésén alapszik (aki közgazdász, nem pedig művészettörténész, semmi múzemi képzettséggel nem rendelkezik), elhárítva a szakemberekkel lefolytatandó bármilyen vitát. Még a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója, Csák Ferenc és csapata sem értesült a döntésről. Tiltakozása jeléül novemberben lemondott (cikket írt róla a The Art Newspaper).
Más múzeológus, művészettörténész, kritikusok is megkérdőjelezik ennek a fúziónak értelmét és logikáját. A kérdés nem keltette fel a média figyelmét (napilapokét, kulturális folyóiratokét, még az állami televízióét sem). A Baán Lászlóval készített interjúk a fúzióról szóltak, de amire szintén mandátuma van a kormánytól, az új múzeumnegyedről szóló kérdéseknél megálltak. A projekt tartalmazza új épületek felépítését más gyűjtemények számára is. A felskiccelt terv alapján egyik új építmény homályosan a Nemzeti Galéria néhány magyar festményét, a Szépművészeti Múzeum kortárs francia, német, és más festményeket bemutató bemutató galériaként lett leírva.
A tervek halványan rajzolódnak ki, csak 2012 közepére konkretizálódnak majd. A múzeumok «európai és nemzetközi státuszúvá» emelkedését illető retorika kivételével a fő cél, úgy tűnik pillanatnyilag, hogy az Európai Közösségnél anyagi támogatást érjenek el a múzeumnegyed létrehozására. Ennek kapcsán publikált Baán László egy interjút a The Art Newspaper-ben.

Külföldi kollégáink számára egy összehasonlítás segíthet megvilágítani, milyen mértékben pusztítóak ennek a projektnek a okai, s nem csak a művészeti világ hivatásos dolgozói, hanem a kulturális örökség iránt étdeklődő magyar múzeumlátogatók számára: a Magyar Nemzeti Galéria összevonása a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeivel megfelel annak, mintha a londoni National Gallery igazgatója úgy döntene – anélkül, hogy megbeszélné múzeumi kollégáival – , hogy saját exkluzív irányítása alatt a Tate Britaint és a National Galleryt összevonja. Természetesen, nem lenne semmiféle hatalma megtenni ezt, és eleve valószínűtlen a brit kormány lehetősége is egy ennyire abszurd és kárt okozó fúzióra határozattal kötelezni.
Budapesten a helyzet szánalmasan különböző. Az egyetlen érv, amely a kormány által kijelölt személy, Baán László terve mellett szól, hogy a Szépművészeti Múzeumnak, mely öregebb intézmény, és a Nemzeti Galériának, mely önálló állami gyűjteményként csak 50 éves, ismét egyesülnie kellene, hogy «az európai standardnak» megfelelő múzeumot képezzen. Ez az érvelés, ha annak nevezhető, nem veszi tudomásul a Nemzeti Galéria egyedi szerepét, mely megszűnik a javaslat következtében. Az «európai standardokra» való szimplifikáló hivatkozás tisztán propagandahúzás. A «múzeum olyan legyen, mint a kezdetekben» abszurd logikáját követve az összes létező magyar múzeum beleolvadhatna az egyetlen, 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeumba, ahonnan technikailag és intézményesen minden főbb budapesti múzeum származik az elmúlt két évszázad folyamán.
A Nemzeti Geléria gyűjteménye magába foglalja Magyarország ezeréves történelme művészi alkotásait és a XIX.– XX. század képeinek és rajzainak legfontosabb anyagát. Több mint 130 ezer tárgyat őriz a kétszáz éves gyűjtés és mecenátus eredményeképpen. Röviden, a korszakokon átívelő magyar vizuális kultúra emlékezőhelye. A volt Királyi Palota várának dombján áll, ahol két más fontos közgyűjtemény is található, az Országos Széchenyi Könyvtár és Budapest város múzeuma. Természetesen az is fizikai képtelenség, hogy a Nemzeti Galéria gyűjteménye a Szépművészeti Múzeum épületébe kerüljön, helyproblémák miatt. A Nemzeti Galéria áthelyezése teljesen új épületet igényelne.
Baán közzétett tervének verziója a Nemzeti Galériát a Királyi Palotán kívülre helyezi. Egy ilyen fontos és értékes gyűjtemény áthelyezése több, eddig nem ismert és nem professzionalista helyszínre, veszélyes és önkényes, ahogyan már számos elismert magyar művészettörténész is aláhúzta [Marosi Ernő, Endrődi Gábor, Buzási Enikő]. Mindenesetre a kormány döntése véget vet a Magyar Nemzeti Galéria önállóságának, eképpen műértő és hűséges személyzetétől is elvonja a gyűjtemény bemutatásának felelősségét a nemzetközi és különösen az európai múzeumi világ területén. Autonómiája és specializációja elvesztése «láthatóságának» elvesztését is jelentené Magyarországon kívül.
Az összes európai fővárosnak több szépművészeti múzeuma van, közöttük nemzeti művészeti örökségük jelentős kollekcióit találjuk. Ez adja az adott ország sajátos kulturális képét és a külföldi látogatóknak sehol máshol nem tapasztalt benyomást nyújt. Az egész főváros sokkal érdekesebb, ha több múzeum javasol változatos kulturális élményt, nemzetit vagy nemzetközit. Budapest esetében nehéz megérteni, kinek lehet az érdeke egy fontos funkciókkal rendelkező, a nemzet vizuális kultúrája számára középponttal szolgáló intézmény megsemmisítése. Úgy, hogy egyszerre hiányzik a kulturális és gazdasági racionalitás, a horribilis árú megaprojekttel egy meghatározhatatlan «európai» vagy «világstátusz» elérése nem állhat az ország érdekében.
2011. dec.13-án, a kiváló művészettörténész, Buzási Enikő (a Magyar Nemzeti Galéria egyik részlegének volt tudományos munkatársa) és két másik specialista (Sinkó Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos munkatársa és Gábor Eszter, a Szépművészeti Múzeum volt tudományos munkatársa) internetes peticiót indítottak a Nemzeti Galéria feloszlatása ellen. Néhány nap alatt 2500 személy írta alá, számuk minden héten emelkedik. A politikai döntéshozóknak szánt felhívásnak az a célja, hogy megértessék az ezzel a tervvel a nemzeti örökségre mért csapás súlyát, különösképpen ebben a pénzügyi válságidőben, mikor a művészetekre szánt pénzekből reménytelenül hiányozni fognak az erre szánt összegek. Sürgős jelleggel szünetet kérünk, hogy gondolkodni lehessen, mielőtt a terv végrehajtása megkezdődik, annál is inkább, mert nem lehet sem a kormány, sem az ország érdeke egy szimbolikus jelentőségű kulturális nemzeti intézmény tönkretétele.

2012. jan.2. (a szerző nem kívánja magát megnevezni)

A petició alárírására lehetőség: "Az önálló Magyar Nemzeti Galériáért" http://www.ipetitions.com/petition/mng/?utm_medium=email&utm_source=system&utm_campaign=Send%2Bto%2BFriend