Nemzetközi információk

új széria 55 (424) – 2012. jan. 6.


GÖRÖGORSZÁG

A (brazil) CUT üzenete Lucas Papademos görög miniszterelnöknek


Sao Paulo, 2012. jan. 3.

Lucas Papademos

internationalmediaoffice@primeminister.gr

Miniszterelnök úr!

A görög villamossági szakszervezeti dolgozók Athénban az egyik legfontosabb elektromos központot elfoglalták, hogy a munkáscsaládok számára továbbra is biztosíthassák otthonuk villanyellátását. Ezt a döntést azért hozták, mert a kormány és az Európai Unió direktívái értelmében beszüntetik az áramot azoknál a tömegeknél, akik a jelentősen megemelkedett számlát nem fizetik, vagy, mert igazságtalannak tartják, vagy képtelenek azt megtenni.

Megtudtuk, hogy a GENOP-DEH 15 szakszervezeti aktivistáját jan. 10-én bíróság elé állítják. 5 éves letöltendő büntetést is kaphatnak azért, mert akciójukkal az IMF, a Központi Bank és az EU politikájával szembeni álláspontjukat fejezték ki, szolidaritásukat a néppel, amely minden eszközzel elutasítja a bankárok és spekulánsok okozta válság megfizetését.

Legmélyebb szolidaritásunkat fejezzük ki a GENOP-DEH szakszervezet legális akciójával, és arra kérjük Önt, Miniszterelnök úr, hogy járjon közbe annak érdekében, hogy a 15 szakszervezeti aktivistával szemben felhozott vádakat azonnal ejtsék. Az ilyen jellegű megtorlás az összes munkás- és demokratikus jog elleni támadást jelenti.

Köszönjük figyelmét, tisztelettel:

João Antonio Felicio, nemzetközi kapcsolatok titkára és Julio Turra, igazgató (CUT BRAZIL)

Másolat:

Munkaügyi miniszter
40 Pireos Str. 10182 ATHENES – GRECE
Fax: ó30 210 5295 186
info@ypakp.gr

Igazságügyi miniszter
96, Messoghion Avenue 11527 Ambelopiki Athènes – GRECE
Fax: ó30 210 7755835

GENOP-DEH szakszervezet
main@genop.gr et press@genop.gr

eit.ilc@fr.oleane.com et ilcinfo@earthlink.net

OLASZORSZÁG


Fiat-Chrysler: a dolgozói státuszok teljes likvidálásának próbája

Lorenzo Varaldo

La Repubblica (2011. nov. 22.): «A szakszervezetekhez küldött levelében a Fiat közölte, hogy jan. 1-től a hatályos munkaszerződések, vállalati és területi kollektív szerződések többé nem érvényesek nála.» A La Repubblica összegzi: «Tabula rasa, logikus következménye a Fiat kiszállásának a Confindustriából (olasz munkáltatói szervezet - szerk.), hogy alkalmazhassa minden üzemében a minden szakszervezet (kivéve a FIOM-ot, a vasasok szövetségét) által aláírt – pomiglianoi – külön munkaszerződésre vonatkozó paktumot.»

2010 januárjában a Pomigliano üzem Nápoly mellett 5 ezer dolgozót foglalkoztatott. Bezárták és a újranyitásánál az érvényes kollektív szerződést megsemmisítették, azt üzemi egyezménnyel helyettesítették. Ezt az üzemi egyezményt 2010 elején aláírta minden szakszervezet – kivéve a FIOM-ot – és referendummal ratifikálták. A hét napjaiból 6 munkanapot ír elő, kényszertúlórákat vezet be, a munkaszünetet 10 percre csökkenti, betegség esetére szankcionál és megtiltja a sztrájkot.

Az egyezmény a vasasok kollektív szerződésén és a Munkatörvénykönyvön kívül áll. Ahhoz, hogy életbe léptethesse, a Fiatnak ki kellett lépnie a Confindustriából, mivel a munkáltatói szövetséghez tartozó vállalatoknak alkalmazni kell az ágazat kollektív szerződéseit.

2011. dec. 13-án minden szakszervezet, kivéve a FIOM-ot, aláírta az egyezmény végdokumentumát, mely lehetővé teszi, hogy a Fiat a Pomigliano-egyezményt alkalmazhassa összes üzemében. Olvashatjuk a La Repubblicában (2011. dec. 14.): «Jan. 1-től elkezdődik az, amit Marchionne úgy határozott meg, mint az olasz ipar “Jézus Krisztus utáni” történetét. (…) Az legfőbb olasz magánvállalat 86 ezer foglalkoztatottjának teljesen más munkaszerződése lesz, mint más vasasoknak. Más lesz a fizetése, a munkaideje és szakszervezete is, mert jan. 1-től a Fiom-CGIL-t kiteszik az üzemekből, irodákból, mivel bűnös, a vállalat akarta szerződést nem írta alá.»

Soha nem látott eset: a szakszervezet, mely nem írja alá az üzemi egyezmény, kizáratik a vállalatból!

Hogyan jutottunk ide?

Már a Pomigliano-egyezség aláírásakor megmozdultak a dolgozók, okt. 16-án több ezren voltak a FIOM hívására Rómában tiltakozni. Nov. 27-én több százezren a CGIL felhívására. De minden alkalommal a Fiom vezetése — akkor is, ha nem írtak alá Pomiglianoban és Mirafioriban — és a CGIL-é is, nem csak elutasította a felhívást az általános sztrájkra a Marchionne-terv visszavonása érdekében, hanem addig is eljutottak, hogy kérjék a «produktivitás növelését».

Nov. 26-án a szicíliai Termini Imerese Fiat üzemét véglegesen bezárták, 2 ezer ember került az utcára. Az összes szakszervezet aláírta az „átállítási” tervet, végkielégítéssel.

A La Repubblica (201. nov. 27.): «A szakszervezetek kompromisszumról beszélnek, mely “kielégítő” (UGL), “méltó” (UILM), “felelősségteljes” (FIM) és “keserű és elégtelen” (FIOM). De a szavakon túl az van, hogy mindnyájan aláírták.»

Mit javasolnak a Fiom vezetői? Szintén a La Repubblicában (2011. Nov .22. ) fejti ki a főtitkár: «Most készítünk egy fehér könyvet a FIOM Fiatnál elszenvedett diszkriminációja tárgyában. Perek lavinája lesz a CGIL üzemekből kizárása ellen a Fiat mind a 180 munkahelyén.» Ez tehát a szakszervezeti vezetés programozása a harc üzemről üzemre történt szétmorzsolása után.

Az offenzíva nagysága láttán a 3 konföderáció (CGIL-CISL-UIL) «gumi-műanyag» szövetségei nem elégedtek meg a bírósági aktussal. Együtt, a Fiat üzemek szektorában indítványt szavaztak meg az az országos szerződések megsemmisítése ellen.

Ma erre, a többi szakszervezet, a kormány és a munkáltatók által aláírt egyezség bázisára igyekszik támaszkodni Mario Monti (a miniszterelnök), hogy végezzen a dolgozói státusz 18-as cikkelyével, mely tiltja az elbocsátást «jogos indok nélkül», tehát a Munka törvénykönyve tönkretételére kell törekednie, különösen a 18. cikkelyére. A Fiatnál történtekre akar támaszkodni.

2012. jan. 9-re hívta össze az összes szakszervezeti konföderációt. La Repubblica (2011. dec. 30.): «Senki nem ítélheti a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetet kielégítőnek, mi lesz a szakszervezetek javaslata?» A Corriere della Serában a munkaügyi miniszter, Elsa Fornero kijelenti, hogy a 18-as cikkelyt akarja hatályon kívül helyezni. Monti azt nyilatkozza: «A 18-as cikkely témája létezik, fontos, de nem központi, sem egyedüli.»

Walter Veltroni, a Demokrata Párt egyik vezetője a La Repubblica dec. 22-i interjújában megadja a módszert. A «Meg lehet-e szüntetni a 18-as cikkelyt?» kérdésre ezt feleli: «Meg kell határozni az prioritásokat. Lehet vitázni a 18-asról, de nem ezzel kell kezdeni. Mindenekelőtt meg kell erősíteni néhány elvet. Az első, a párbeszéd. Egy olyan kérdés, mint a munkatörvénykönyvé, ütközhet a szakszervezeti és társadalmi erők együttműködési szellemével.» Másképpen, Veltroni megmutatja az utat, hogyan kell megszüntetni a 18. cikkelyt: tárgyalásokat kell tartani a szakszervezetekkel.

A «párbeszéd folytatása» nem azt jelenti, hogy ki lehet eszközölni valamit, hanem pusztán megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet ugyanolyan célhoz érkezni. A szakszervezeti konföderációk jan. 9-i összejövetelének ez a csapdája. 2002-ben, amikor Berlusconi akarta megszüntetni a 18-ast, általános sztrájk és kétmilliós tüntetés zajlott a CGIL felhívására, ami aztán az összes szakszervezetet magával ragadta és Berlusconit visszavonulásra késztette!

Ma a fő kérdés a Fiat üzemekben az összes szakszervezeti bizalmi támogatására összpontosuló mobilizációs szervezet …

Ezen túl pedig a Marchionne-terv visszavonásáért folytatandó harc.


TUNÉZIA


Riport

Az UGTT kongresszusa 2011. dec. 25-26-27-én

Központban a szervezeti függetlenség és a dolgozói követelések védelme


“Allah uakbar.” Ezzel próbált a küldöttek egy kis csoportja az UGTT 22. kongresszusa előtt incidenst provokálni.

De a kongresszus kiáltó többsége, bármilyen valláshoz is tartozzék, jelszóként jelentette ki: «A tunéziai nép szabad, sem Katar, sem az USA nem diktálhatja választását.» Ez a jelszó került elő több ízben a kongresszus folyamán és ezt skandálták a küldöttek az új vezetés megválasztása után is. A szakszervezeti függetlenség kérdése a munka középpontjában szerepelt.

A kongresszusi terem falain az UGTT alapítója, a francia gyarmatosítók által 1952-ben megölt Ali Hached portréi, melyek a szakszervezet hosszú harcára emlékeztetnek. Az UGTT szóvivője, Abid Briki minden nap sajtótájékoztatót tartott, beszélt arról, «a kongresszusi résztvevők a függetlenséget helyezték előtérbe». A La Presse (2011. dec. 28.) aláhúzza, hogy a küldöttek számára a «legparancsolóbb szükséglet az UGTT restrukturálása, szakszervezeti bázisszerepének optimizálása, tagjai létszámának emelése. Anélkül, hogy megfeledkeznének a regionális struktúra szerepének konszolidálásáról.»

A függetlenség igénye fejeződött ki, amikor az UGTT kongresszusa új főtitkárnak választott Hassine Abbassi kifejtette, «a volt elnök támogatása (Ben Ali, 2007-ben) stratégiai tévedés volt». A függetlenség igénye persze nem csak múlt, de a jelen kérdéseit illetően is megnyilvánult.

A kongresszus előtt több hétig az nemzeti egység kormánya (alkotják: az Ennehda iszlám párt az úgymond laikus pártokkal, az új elnök, Marzoukis és Ettakol Köztársaságért Kongresszusa, a Szocialista Internacionálé tagja) széleskörű kampányt folytatott a dolgozók és történelmi szervezete, az UGTT ellen. Marzouki köztársasági elnök számára «a sztrájkok és a mozgósítás folytatása kollektív öngyilkosságot jelent, abba kell hagyni». Az Utica munkáltatói szervezet elnöke pedig egyenesen követeli «a társadalmi közérzetet mérgező munkabeszüntetések és mobilizáció leállítását». Hamadi Jebali miniszterelnök, az Ennahda tagja megtorlással fenyeget.

A Quotidien (2011.dec. 29.) szerkesztőségi cikke: «Az országnak szüksége van legális ellenhatalomra és egy erős UGTT-re. Csakhogy ez az érdek azt kívánja, hogy az UGTT-nek és vezetőinek amellett, hogy kritikával kell illetniük a hatalmat, altenatívát kell kínálniuk és főként a munkásmozgalmat érzékennyé tenni, azt keretekkel felruházni, egyébként az anarchia következik be.» Egyébként Jebali miniszterelnök az UGTT új főtitkárának írt levelében «konszenzusos társadalmi szerződést» igényel. Tabarkában (az ország észak-nyugati része), a kongresszus emelvényen az UGTT szóvivője válaszolt: «A tiltakozók elleni fenyegetések nem különböznek Ben Ali politikájától.» A La Presse nem téved a kongresszusi küldötteket illetően: «Első reakciójuk magába foglalta a kormánynak a vadsztrájkok hullámával szembeni bizonyos biztonsági intézkedések elleni állásfoglalást.» Felszólalásában Sami Tahri, a középfokú oktatási szakszervezet főtitkára «az új vezetést felszólította, hogy utasítsa el a bérekből a négynapos levonást» (Le Temps, dec.29.).

Sokan helyezték előtérbe a dolgozói követeléseket. Hassen Chebil az építőipari szakszervezettől a nyugdíjkorhatárra panaszkodott, felhívta a hatóságok figyelmét arra, kezdjenek vizsgálatot a Ben Ali idején privatizált vállalatok ügyében. Houcine Boujarra elfogadhatatlannak minősítette az akadémiai szabadságjogokra és az egyetemekre nehezedő fenyegetést. Számtalan alkalommal, minden szektort illetően hivatkozás történt a dolgozók elvárásaira. És minden egy kérdésbe torkollott: milyen magatartást kellett volna tanúsítania az UGTT-nek az Alkotmányozó Nemzetgyűlés előtt. A küldöttek szó szerint igényelték, az Alkotmány tartalmazza a munkához való jogot, más társadalmi és gazdasági jogokat, s nem csak kinyilatkoztatásképpen, hanem teljes alkotmányos fejezetekkel. Egyébként pontosan ezért hív fel az UGTT-kongresszus a Tunézia–Európai Unió közötti társulási egyezmény és az előző kormányok az USA-val kötött konvencióinak revíziójára: «Az Európával és az USA-val kötött egyezségek Tunézia számára hátrányosak, különösen a dolgozók számára».

A kongresszus vége felé egyik UGTT-felelős jelezte, hogy az egységkormánnyal szemben a következő héten és hónapokban jelentős konfrontáció várható.

A bejelentett 2012-es költségvetés a Ben Ali idejében megvalósított gazdaságpolitika irányába mutat és nem teljesíti a dolgozói követeléseket. Az UGTT kongresszusa és az újonnan választott vezetés világosan a kormánnyal, pártokkal és minden más intézménnyel szembeni szervezeti függetlenség vonalát képviseli, a dolgozói követelések védelmét, nevezetesen a munkához való jogot.

(az Informations ouvrières 181-es számából, Franciaország)

Kiegészítés

3 200 külföldi vállalkozás található Tunéziában

A még mindig szögesdróttal körülvett és tankok által őrzött miniszterelnöki székhely szomszédságában minisztériumi alkalmazottak, szociális munkások, kórházi dolgozók reklamálják, hogy fogadják őket és hallgassák meg követeléseiket: munkájuk folytatásának garantálását olyan körülmények között, mikor maguk is prekaritásnak vannak kitéve és a védtelenné tett polgárok haragja őket sújthatja; eszközöket kérnek ahhoz, hogy megfelelhessenek a tőlük elvárt követelményeknek; a hónapok óta követelt és néhány minisztériumhoz tartozók által már megkapott prémiumot végre kapják meg. Csakhogy az új miniszter, az Ettakatol tagja, süket marad.

Ugyanez a düh vezette a Yazaki multinacionális vállalat (autókábelek) dolgozóit, amikor megtudták, hogy végleg bezárják egyik termelőegységét, az Oum Larayès-t 2001 dec. végén. Az ötszáz munkás bér– és munkajogainak védelmét szervezi. A kormány és munkáltatói fenyegetéssel szemben, mely ezt a gazdaságra gyakorolt nyomásként, «társadalmi öngyilkossággal» fenyegetésként interpretálja.
Az UGTT gafsai regionális főtitkára denunciálja a műveletet, kimutatva, hogy a Yazaki jóelőre beprogramozta az Oum Larayès bezárását, másik részlege, a Metlaoui becsukása óta. A több, mint 3200 tunéziai külföldi – főként francia, német és olasz – vállalkozás mintegy 325 ezer embert foglalkoztat.

Nov. végére 153 külföldi vállalat állította le tevékenységét, de 121 új vállalat jelent meg. Mivel, ne felejtsük el, az európai vállalkozások részesülnek minden fiskális és vámkedvezményből, melyet az EU-Tunézia társulási szerződés megenged… Az Európán kívüliek pedig 10 éves kedvezményt kapnak…


HAITI

A «jogtalanság» zónáinak rendjét védelmezi a Minustah

Beszélgetés Fignolé Saint-Cyrrel, a haiti dolgozók autonóm szakszervezeti tömörülése (CATH) főtitkárával



- Bemutatnád-e a CATH-ot, amelynek főtitkára vagy?

- A CATH független szakszervezeti tömörülés, Haitiban 1980-ban alapították meg. Osztályharcos tömegszervezet, független a kormánytól, civil szervezetektől, nemzetközi intézményektől. A CATH pl. elutasítja a Haiti rekonstrukciójáért nemzetközi bizottságot (CIRH), melyet Bill Clinton elnököl, mégpedig két okból: az első, hogy a CIRH semmi más, mint egy amerikai kormányzóság, a megszállók jelenlétét erősíti Jean-Jacques Dessalines és Toussaint Louverture szent földjén, és általánossá tesz egy maffiózó rendszert, mely az egész országot megfertőzi. A másik, hogy Bill Clintonnal a multinacionális vállalatok diktálják saját törvényeiket és viszik strukturális kiigazító politikájukat északon és a fővárosban.

A CATH, mely mint szakszervezet küzd a munkások és parasztok jogaiért a tőkés és gyarmati rendszer ellen, semmiféleképpen nem helyezkedhet el azok oldalán, akik többé-kevésbé egy maffiózó szisztéma védelmébe keverednek.

- Nov. 5-én São Pauloban (Brazília) részt vettél a kontinentális meetingen a Minustah-csapatok Haitiból történő kivonása érdekében. Aztán ugyanebben a témában a Cap-Haïtienben (Haiti) megtartott konferencián. Mi a jelentőségük számodra?

- São Pauloban a brazil népnek és a kontinens minden népének kellett bemutatni azt, a Minustah megszálló erő és elsősorban nem a biztonság és a haiti nép prosperitása a célja, hanem a tőkés intézmények, mint az IMF, EBRD és a Világbank, tagjainak, követségeinek védelme. Csak azért van jelen Haitiban, hogy kordában tartsa annak népét, megakadályozza dolgozók, fiatalok minden tiltakozását. A são pauloi meeting számomra nagyon fontos volt. Valódi szolidaritás mutatkozott meg Haiti irányában. 2012. jún. 1-re nagy nemzetközi kontinentális napot szervezünk a Minustah-erőket küldő országokban. Pl. Franciaországban, mely haiti kontingense 50 csendőr. Már ebből is kételkedhetünk a misszió «újjáépítési» mivoltában…

Ugyanezzel a küzdelemmel találkozunk Cap-Haïtien-ben a karibi konferencián természetesen, a Nemzetközi Egyetértés és a Karibi Dolgozók Szövetsége (ATPC) támogatásával.
Cap-Haïtien-re nem véletlenül esett a választás. Ez egy nagyon fontos város a haiti nép és nemzet történelmében, itt volt a Vertières-i csata, ahol a fekete rabszolgák felkeltek és utolsó vereséget mértek a rabszolgaságot visszaállítani kívánó napóleoni seregekre. Ma pedig a sziget északi szabadzónáiban hemzsegő multinacionális vállalatok bástyája.

A karibi konferencián a küldötteitek egyébként elfogadtak egy indítványt, ebben követelik az elbocsátott szakszervezeti felelősök visszavételét munkahelyükre. 2 elvtársunkat azért bocsátották el, mert a CATH-hoz tartozó Sofezo-Codevi szakszervezetet szervezték, a hét másik pedig a SOTA végrehajtó bizottsági tagja, ugyanezt a sorsot viseli a OneWorld Apparel és Genesis zónában.

Októberben két elvtársunk a CATH-tól az utcán találta magát annak ellenére, hogy egész sor föderáció és maga a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség is tiltakozott. A haiti állam fütyül rájuk, nem avatkozik be, ami azt jelenti, a Haitiben érvényes jogszabályokat, az ILO 87-es és 98-as konvencióit nem tartatja be.

Jogászokhoz fordultunk. Mindez sokba kerül, elvtársaink családjának is élnie kell. Ezért ismét a nemzetközi szolidaritáshoz fordulok, a testvér szakszervezetekhez, hogy együtt követeljük az elbocsátottak visszahelyezését munkájukba.

A CATH egyébként az ILO-hoz fordult panaszával a szakszervezeti szabadságjogok megsértését illetően. De mivel szervezetünk nem tartozik az ILO-hoz, azon szakszervezetek segítségére van szüksége, melyek odatartoznak, hogy panaszunkat megvizsgálja.

- Szintén ott volták az algíri konferencián. Mit jelent ez a tanácskozás a CATH számára?

Mint Cap-Haïtien-ben, a téma itt is a «béke és a népek szuverenitásának védelme», ami megfelel a haiti nép a Minustah távozásáért és szuverenitása visszaszerzéséért vívott harcának. Nagyon is meg tudjuk érteni az algériai résztvevők, a régióból és egész Afrikából jöttek aggodalmait. Mi sokat tanultunk az ENSZ, a NATO politikájából, mindkét szervezet (az USA-val az élen) a multik, a tőkések a nemzetek diszlokalizációja, a dolgozói tömegek jogfosztása, a népek kincsei kirablásának eszköze ott, ahova beteszik lábukat.

Ezért kell, hogy a nemzetközi munkásmozgalom összes komponense összeszedje minden erejét a rendszer megdöntéséhez.
Egy szó még a Nemzetközi Egyetértést illetően. Az Egyetértésnek muszáj megerősödnie és cselekedni, hogy a dolgozókat és aktivistákat összefogja maga körül, a maguk nagy különbözőségében és abban a szellemben, melynek sosem volt ekkora aktualitása: «Le a háborúval és a kizsákmányolással!

Kiegészítés
A következő személyek munkahelyükre azonnali visszavételéért: Dieubénite Dorsainvil és Arnold Bien-Aimé, a CATH-hoz tartozó Sofezo-Codevi (Ouanaminthe szabad zóna) szakszervezet szervezése miatt elbocsátottak; Wilner Eliassaint, Pierre Télémaque, Mitial Runin, Johnny Joseph, Jean-Jacques Hilaire és Claude Brevil, a SOTA szakszervezet végrehajtó bizottsági tagjai, elbocsátva szakszervezeti tevékenységükért a One World Apparel és Genesis szabad zónákban, Port-au-Prince-ben.
(51. és 52. számunk)

A szakszervezeti jogok védelmében álláspontotokat elküldhetitek:

(köztársasági elnök)
Président de la République d’Haïti, M. Martelly:
Postai küldeménnyel: Palais national, avenue de la République Champs de Mars, Port-au-Prince, Haïti.
Mailen: Haiti elnöki website, «contact», az üzenet beírása

Szociális ügyek Minisztériuma
Ministère des Affaires sociales:
Postai küldemény: 16, rue de l’Enterrement, Port-au-Prince, Haïti.
Fax: (509) 23 80 84.

Másolat a CATH-nak: cath372002@yahoo.fr

és az Egyetértésnek: eit.ilc@fr.oleane.com
(ezzel a megjegyzéssel: «Haïti: campagne réintégration des ouvriers Arnold Bien-Aimé et Dieubenite Dorsainvil»)


PORTUGÁLIA

Levelezőnktől

«Az elbocsátások megtiltása», «a trojka programjának visszavonása»

Lisszabon, 2011. dec. 29.

Kedves Elvtársaink!

A nov. 5-i találkozón megszületett «Bizottság az elbocsátások megtiltásáért» és «Bizottság a Passos Coelho-kormány/trojka program visszavonásáért» szeretné kifejezni szolidaritását a portugál vasúttársaság dolgozóinak küzdelmével.
«A vasutasok harcolnak és folytatni is fogják védelmüket a brutális támadás ellen», jelezték a kormánynak és a vasúttársaságnak, és egyetlen megoldás van a helyzet megoldására: «be kell fejezni a vasutasok elleni támadást, be kell fejezni a vasút tönkretételének folyamatát», és azonnal beszüntetni «az összes fegyelmi eljárás megszüntetését a vasutasok ellen».
«(…) Ez a kormány a vasúti vezetésen keresztül fenyeget, azzal, hogy nem fizeti ki a béreket, juttatásaikat, túlóráikat; pótlékaikat egyszerűen ellopja, kollektív szerződésüket meg akarja semmisíteni, bevallottan ezer vasutast akar elbocsátani és ezzel egyidőben milliárdokat osztogat a bankoknak és nagytőkének».

Most, mikor minden szektort kivétel nélkül offenzíva ér, melyben a portugál nép társadalmi és demokratikus jogaiból – különösen az ápr. 25-i forradalomban elértekből – semmit nem akarnak meghagyni, a tömegközlekedés tönkretételének programja (elbocsátások, privatizáció, az jegyek árának emelése, vonalak és állomások megszüntetése), sürgősen meg kell valósítani, amit a vasutasszakszervezet (SITRA) vezetői jelentettek ki: «A nép, az utazók, a dolgozók egységben szakszervezeteikkel le tudják győzni a bombák és fegyverek nélkül, de megosztással, félelemmel és éhséggel nekünk megüzent háborút».

Igazuk van a SITRA vezetőinek, csakúgy a mozdonyvezető szakszervezetének vezetőinek. Ami egyesít bennünket, utasokat, szakszervezeteket, vasúti dolgozókat, az az, hogy együtt le tudjuk győzni a trojka és hűséges interpretálója, a kormány terveit.
A mozdonyvezetők közös küzdelme az igencsak sürgőssé vált általános mobilizációra hív. Szól az összes dolgozói szervezet vezetőihez, hogy támogassák minden eszközzel ezt a megmozdulást, követelve a kormánytól a folyamat és a igaztalan hibák leállítását. Szól a szakszervezeti szövetségekhez, koordináljanak, kezdve azzal, hogy elutasítják a «dialógust», a «tárgyalást» a kormánnyal, mert utóbbi csak a közlekedési, egészségügyi, oktatási dolgozókat, minden szektorban, magán- és közszférában egyaránt sújt.

Carmelinda Pereira (a Bizottság az elbocsátások megtiltásáért) és António Chora et José Baião (a Koordináció a trojka programjainak visszavonásáért), szakszervezeti felelősök

Rua Santo António da Glória, 52-B, cave C, 1250-217 LISBOA

(konzultálási lehetőség: http://proibicaodosdespedimentos.blogspot.com)


GUADELOUPE

Emlékeztetőül: a guadeloupe-i Marie-Galante lakói egy hónap óta mobilizálódnak a sziget egyetlen kórházának bezárása ellen. A rum- és cukoripart is bezárás fenyegeti.
Dec. 1-én több mint 4 ezer személy (a 12 ezres teljes lakosságból) vett részt a MARIE-GALANTE DOUBOUT műveletben.
A tüntetők a betegek, a szakszervezetek, a lakónegyedek, a fiatalok, a mezőgazdasági dolgozók, munkanélküliek, nyugdíjasok, fogyatékkal élők egyesületei felhívására válaszolnak így.
A hatalmas tüntetés estéjén a francia gyarmati miniszter, a prefektus, a főtanács és a regionális tanács elnökei szeme előtt a tüntetők letelepedtek a Grand bourg polgármesteri hivatala előtt, és itt reklamálták követeléseik megtárgyalását.
A gyarmattartó hatóságok brutális megtorlással válaszoltak, a körülményekről a guadeloupe-i szakszervezeti szövetség, az UGTG így számol be:

UGTG KOMMÜNIKÉJE

Volt-e szélhámos banda MARIE GALANTE-ben?

Ez olyan kérdés, amelyet minden állampolgárnak joga van feltenni azután, amit 2011. dec. 27-én a pointe-á-pître-i bíróság előtt felfedtek, annál is inkább, mert a csendőrséget kérdőjelezi meg.

Ezen a napon zajlott egy fiatal marie-galante-i gyakornok pere, akit dec. 9-én tartóztattak le és 36 órás őrzés után Guadeloupe-ba irányítottak. Egy csendőr megtámadásával és veszélyes anyagok birtoklásával vádolták. Bírósági kontroll alá helyezték, a baie-mahault-i csendőrségen hetente jelentkezés kötelezettségével és főként: MARIE-GALANTE-ba való visszatérése tiltásával, holott itt végzi tanulmányait. Végig, az egész procedúra alatt jogi képviselő nélkül.

PLI BEL LA KA VINI!

Ezen a meghallgatáson megtudjuk, hogy a fiatalt 2010 októberében azért ítélték el, mert nem engedelmeskedett a bírói felszólításnak és a közhatalom letéteményesének. Ebben az ügyben 50 euró megfizetésére ítélték egy csendőr ellen. Azonban az ítéletet soha nem hozták tudomására, ahogyan pedig a törvény előírja. Egy másik csendőr követelte 460 euróra becsült szemüvege árának megtérítését, s minthogy a fiatalnak nincs keresete, az anyjának kellett ezt az összeget kifizetnie. Lehet, hogy véletlen, de ez a 460 eurós ember az őt dec. 9-én kihallgatók közé tartozik. De véletlen-e az egybeesés, hogy jól ismert, a fiatalember családja képes a fizetségre?

A marie-galante-ieknek, általánosabban az «Elysée-be nem bejáratos nagy családok» leszármazottjainak tartogatott bánásmódról van szó? Történt-e más ilyen eset?

Végül az ügyet áttették jan. 11-re. A jogi kontroll fenntartásával, de ezután a marie-galante-i csendőrségen folytatódik.

Az UGTG megerősíti Marie Galante dolgozói és népe támogatását, a gyarmatosító francia állam a rothadás és a provokáció kártyáival játszik.

- Mindenféle megtorlást elítél Marie-Galante ügyében, különösen a fiatalokat illetően;
- Arra buzdítja Marie-Galante dolgozóit és népét, különösen a fiatalokat, hogy ne üljenek fel a provokációknak, folytassák harcukat egységben a győzelemig;
- Minden támogatást megad számukra kizsákmányolás elleni harcukban;
- Felszólítja Guadeloupe népét, segítse, hogy a marie–galante-iaknak joguk legyen az élethez.

GWADLOUP – MARIGALANT MENM KONBA (harcot folytat) – Nemet a megtorlásra!
Elie DOMOTA főtitkár
Pointe-á-Pître, 2011.dec.27.


KAZAHSZTÁN

Nemet a kazahsztáni sztrájkoló olajipari munkásokat ért megtorlásra


Az 53-as Nemzetközi infók felhívta a figyelmet a zsanaozeni sztrájkoló munkásokat érő, hivatalosan is 15 halottat eredményező megtorlásra. Az 54-es számban beszámoltunk arról, hogy a Megtorlás elleni bizottság látogatást tett a párizsi kazah követségen. A látogatás után a tanácsos levelet küldött: «A nagykövetségen történt találkozónk alapján megerősítem, hogy kérésüket továbbítottam a kazah hatóságokhoz. Mellékletként küldöm azokat a sajtóközleményeket, melyek a mangisztáni terület fejleményeiről számolnak be».

A Cicr ismét a követséghez fordult jan. 4-én: «Köszönjük a dokumentumokat, különösen a köztársasági elnök nyilatkozata keltette fel figyelmünket: «a munkások kérései általánosságban beigazolódtak (…) a munkáltató illegálisan döntött a munkások elküldéséről». Ugyanakkor ismételten választ kérünk a 2011. júl. óta igaztalanul bebörtönzött Natalja Szokolova ügyében is. (Udvariassági formulák után aláírás: Jean-Jacques Marie, a Cicr elnöke; Gérard Bauvert, titkár)».


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738