2013. május 24., péntek

Kína-levél 400. sz. – 2013. május 1.







Május elsején, a dolgozók nemzetközi napján a honkongi dokkereket kell köszöntenünk, akik UHKD szakszervezetükkel (a HKCTU tömörülés tagja) több mint négy hete sztrájkolnak elemi követeléseikért, de a kikötői munkáltatók az órák hosszat tartó tárgyalásokon sem javasolnak semmi érdemlegeset. Az egyik sztrájkolónak ki kellett költöznie Honkongból, mert nem képes megélni ott: «A bérünk soha nem éri utol az inflációt». Ezért akar a szakszervezet «kétszámjegyű» emelést.

A kikötői munkások nem hagyják magukat megfélemlíteni sem a munkáltatók, sem a hatóságok által. Pedig fékezetlen médiakampány irányul ellenük és személyesen támadják a szakszervezeti főtitkárt, Lee Cheukyant is.

«Tárgyalást!» A dokkerek szakszervezete a kikötő többségi tulajdonosa, a kínai milliárdos, Li Kashing cégéhez, a HIT-hez fordult: «Hagyjátok abba a forró kása kerülgetését és tárgyaljatok velünk! A dolgozók 26 napja folytatják küzdelmüket. Nagyon jól tudjuk, hogy nem néhány száz vagy ezer dokkmunkásról van itt szó, hanem Hongkong összes lakosáról. Igazságot akarunk, a javak méltányosabb elosztását a Honkong gazdaságát több mint egy évtizede monopolizáló céggel szemben!»


Korrupcióellenes harc. Xi Jinping, miután a Kommunista Párt vezetését és a népköztársasági elnöki posztot átvette, nagy garral harangozta be, de a korrupcióellenes harc egyre inkább médiakampányra kezd hasonlítani. Áprilisban egy weznhoui ipari befektetési igazgató korrupció miatti előzetes letartóztatása során elhunyt («China Daily», ápr. 9.); Liu Zhijun volt vasútminiszter dossziéját átadták az ügyészségnek többek között 120 millió euró sikkasztása vádjával (de a propagandairoda arra utasított, hogy «nem kell Liu 18 szeretőjével foglalkozni»); a FAW száznál több igazgatóját pedig arról az 1,26 milliárd eurónyi hiányról faggatták, amely az állami gépkocsigyártó csoport kasszáját érinti. Xi Jinping tehát inkább a «legyekkel» foglalkozik, mint a «tigrisekkel», a kis korruptokkal, nem a nagyokkal, hogyan is lehetne másképp?

Azt is meg kell jegyezni, hogy már senki nem beszél Bo Xilairól, a KP egyik vezetőjéről, akit sokan a csúcsokon láttak – egy évvel ezelőtti letartóztatásáig. Őt is «masszív» korrupcióval, a hatalommal való visszaéléssel vádolták, és lehet, hogy feleségének, Gu Kailainak fedezésével is (aki egy brit üzletember megölt). Sok megfigyelő azt gondolja, hogy elutasította az «együttműködést» a párttal és a bírákkal. Pedig ahogy az idő múlik, az eljárás egyre komplikáltabb …


A politikai válság elfedése? Pontosan akkor tartóztatták le Bo Xilait, amikor a volt miniszterelnök, Wen Jiabao bejelentette az állami vállalatokat érintő «reformintézkedéseit» és a kínai magántőke valamint a külföldi tőke számára e szektor átadását. Bot úgy mutatták be, mint a dolgozókhoz közelálló újmaoistát, a «reformok» pedig a Világbanktól és a jelenlegi miniszterelnöktől, Li Keqiangtól származnak.

A «The Financial Times» üzleti napilap (ápr. 15.) ezt írja idézve a sanghaji  China Europe International Business School aligazgatóját: «Egyik részről számítunk a kormányintézmények hivatalos személyeire a reform megvalósításában; másrészről pedig éppen ők azok, akik ennek legfőbb akadályai.» Akkor? «Li miniszterelnök azt mondta, hogy ugyan nagy előnyök származnának a reformokból, de könnyebb mondani, mint megcsinálni … »

Nehéz a dolgozók számára. 7,7 %-os gazdasági fejlődéssel nem lehet kudarcról szólni, de ha az első negyedév hivatalos számainak hiszünk, az ipar lassulása 2010 márciusa óta tisztán látható, eképpen pedig a városi lakosság jövedelmének, tehát a fogyasztás csökkenése is evidens. A beruházások teszik a fejlődést, holott a kormány elsőbbsége a háztartások fogyasztásának növekedése lenne.

Egész szektorok kerültek recesszióba a világgazdaság válsága miatt, mint például a hajógyártás vagy az acélipar. Vajon az állami vállalatok megőrizhetik munkásaikat ad vitam aeternam? A Foxconn és a magánszektor már utcára rakta volna őket, az biztos… Nem is lehet csodálkozni, hogy a hivatalos  «China Review News» szerint (ápr. 23.) a nép nem néz bizalommal a jövőbe. Összefoglalva: a hatóságok egyre gazdagabbak, de a nép szegényedik, az ingatlanárak túl gyorsan emelkednek, a jövedelmek közti különbségek gigantikusak, a korrupció mindenüvé beágyazta magát, a környezetszennyezés elviselhetetlen…



Hongkong, négyhetes dokkersztrájk


Összefoglalóul: a sztrájk harmadik hete után több mint 200 sztrájkoló elhagyta a kikötőt és éjjel-nappalra az üzleti negyedben rendezkedett be, hogy a kikötő legfőbb tulajdonosát, a milliárdos Li Kashingot rávegye a megszólalásra és a tárgyalásokon való részvételre. A Global, a kikötő egyik működtetője jelezte, nem bírna elviselni 20 %-os béremelést, jún. 30-én beszüntetné működését 170 munkahelyet megszüntetve.

Ápr. 26-án 3 ezer személy tüntetett a kormányrezidencia felé vonulva. A május elseji tárgyalások reményt keltettek, de hétórás vita után nyilvánvaló a zsákutca. Másnapra újabbakat tűztek ki (következő levelünkben visszatérünk rá).


Az UHDK szakszervezet Li Kashinghez (részlet)

Igen, béremelést követelünk, és csak a 18 éves kizsákmányolás és az emelkedő infláció kompenzációjaként. A sztrájkolók főleg dokkmunkások és darusok. 1995-ben egy dokkmunkás 1456 HK$-t keresett [188 €] egy 24 órás munkanapon. Ma, 2013-ben 1315 HK$-t [170€] keres ugyanazért a munkáért. Az infláció ezen 18 éve alatt 28,5%, a dolgozói reálbérek csökkenése tehát 29,7%; a béremelés 20%-os követelése még ezt sem fedi le. A túlélésért, családjuk etetéséért harcoló sztrájkoló dokkmunkások az igazságért, a méltóságért küzdenek, ehhez joguk van. A kikötői munkáltatók kommünikében azt állítják, hogy ezek a bérek megfelelnek az 1997-nek, de szándékosan nem említik az 1995 és 2013 közötti bércsökkentéseket.

A HIT [a kikötő többségi tulajdonosa, Li Kashing cége] azt állítja, hogy a dokkerek fizetése magasabb, mint a hongkongi átlag (12000 HK$, vagyis 1546 €), de azt elfelejti mondani, hogy a munkaidő a városban csak heti 45 óra, és a legalacsonyabb órabérek 61,50 HK$ [8€] is 9,75%-kal magasabbak, mint a mieink.  Ezek alapján tessék megítélni a HIT-et.

A darusokat illetően a szakszervezet egyetlen kérése, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a bér illesse meg őket. A kikötői darus az alvállalkozó által alkalmazott darus bérének dupláját keresi, van ideje ebédelni, megpihenni – miért nincsenek elemi jogai sem az alvállalkozóknál dolgozóknak?

(…) A HIT és a többi munkáltató azt állítja,  hogy a dolgozók maguk választották a 24 órás munkaidőt. A realitástól messze áll, csak akkor választják ezt, amikor 36, 48 vagy 72 órára akarják őket befogni. Már 8-as erejű szélnél [70 - 120 km/h] is életüket kockáztatják, amikor biztonsági intézkedések nélkül kilencemeletes hajók mellé kell emelkedniük.

(…) A Hutchison Whampoa [Li Kashing cége] haszna szüntelenül emelkedik. 1996-ban az kikötő adózás előtti bevétele 4,6 milliárd hongkongi dollár (0,6 milliárd euró); 2012-ben 7,8 milliárd (1 milliárd euró). A cégvezető Canning Fok fizetése pl. többször is emelkedett  20%-kal, mai jövedelme évi 100 millió (13 millió euró) – és ő nyugtalankodik legjobban, hogy a munkások béremelése a céget térdre kényszeríti. (…)


A sztrájkolók mondták («All on the Same Ocean», ápr. 29.)

Hongkongban lakom, két gyerekem van. 18 éve dolgozom a kikötőben, ellenőr vagyok. 1995-ben huszonnégy órás munkanapra 1456 HK$-t [188€] kaptam. A vállalatok a béreket letörték az ázsiai válság idején, akkor csak 1060 HK$-t [137€] kerestem. Ma pedig 1315 HK$-t [170€]. Az időjárástól függetlenül mindig dolgozni kell, szélben, amely mindent letép az emberről, zuhogó esőben vagy égető napon, egész nap kipufogógázban.

Csapatban dolgozunk 24 órás, néha 48 órás beosztásban. Nem szabad elhagyni a kikötőt, itt töltjük a pihenőidőt is, sokan a lépcsőkre feküdve, mert a pihenőboxok nem tudnak 100 embert befogadni. A darusoknak fent kell maradniuk kabinjukban enni és pihenni is. Ugyanitt végzik szükségüket.

Azelőtt többen voltunk egy-egy csapatban, kilencen, ma csak hatan. Akkor 15-16 konténert csináltunk meg óránként, ma 25-öt kell. Nehéz. Az ausztrálok idejöttek megnézni és azt mondták, úgy tartanak bennünket, mint az állatokat. Nem én, ők mondták…

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––


Öngyilkosság a Foxconn-nál. Ápr. 24-én egy fiatal munkás ugrott a mélybe Zhengzhouban (Henan tartomány fővárosa), három nappal később egy munkáslány ugyanebben az üzemben a 12. emeletről. Az igazgatóság ápr. 15-én jelentette be kb. 10 ezer munkás felvételét, közöttük való az egyik fiatal öngyilkos, és a «Wall Street Journal»-nak nyilatkozta (ápr.16.).: «sok munkánk van, az új  iPhone tömegtermelésébe kezdtünk».


Sajtószabadság. A «Riporterek határok nélkül» jelenti, hogy külföldi forrásból engedély nélkül tilos információkat megjelentetni.


A petíció joga. Ugyan börtönbüntetést kaptak azok, akik a Pekingbe petíciókkal igyekvőket elrabolták és elzárva tartották, de a «fekete őrök» iparága tovább virágzik, számol be a «Caixin» gazdasági magazin (ápr. 2.) egy megtért bűnös beszámolójára támaszkodva. A népi gyűlés idején is «volt kollégáim ezrei figyeltek a vidékről érkező petíciózókra. Macska-egér játék», írja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.