Tudathasadás?

Magyarország

Az hulala francia nyelven megjelenő Magyarországról szóló netlap ápr. 29-i számában Jakab Attila történész arról ír, miért kellett olyan sokat várni a 2011-es népszámlálási adatok közzétételére.   

Társadalmi-szociális szempontból katasztrofális, valóságos hidegzuhany a 2011-es népszámlálási eredmény, írja. Senki nem tud rá mit mondani, hogyan magyarázni, ami pompásan rímel a magyar szokásra: nem kell szembenéznünk a tényekkel, ha nem beszélünk róluk, nem is léteznek...

A számok azt mondják, Magyarország népessége fogy és öregszik. Vannak olyan kistérségek, amelyek teljesen elnéptelenedtek (és szemmel láthatóan szegényednek). A házasságkötések száma csökken, a válásoké emelkedik. De mást is láthatunk. Az anyanyelvre és nemzeti hovatartozásra vonatkozó kérdések alapján a magukat kisebbséghez tartozónak valló (főként német és cigány) lakosok száma nőtt, az etnikailag magyarnak vallók száma fogy (a bevándorlás igen kis mértékű).

Egészen nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom teljes bomlásban és identitási válságban leledzik; tehát különösképpen fogékony a nemzetieskedő-populista szlogenekre. Mégis, a helyzet ellentmondásos a nacionalista jobbos retorikával szemben, amely a nemzetet mint közös vérű etnikai közösséget definiálja. De hát ez nem meglepő, már a 19. században az ún. magyar «elit» sem tudott választani a francia felfogású nemzeti és az inkább német etnokulturális politika között, mindkettőt egyszerre akarta volna… Akkor csoda, hogy a «magyar nemzet» mentálisan beteg?