Levelet kaptam egy középszintű szakszervezeti felelőstől…

“Le szeretnék iratkozni (Nemzetközi információk). Ha a magyar helyzetről nem tudsz információkat megosztani jelen helyzetben engem a nemzetközi nem érdekel. A magyart a történelem során mindig magára hagyták.
Leveleid csak foglalják a helyet! Egyébiránt a dokumentum minősége sem inspirál arra, hogy olvassam. Összeollózottnak tűnik számomra, ilyet a tanulóimtól sem fogadok el.
Köszönöm megértésed.
(aláírás)”

Válasz: “Természetesen semmi gond, a leiratkozást megtettem.

               Üdvözlettel: (aláírás)”

 

Azonban inkább ehhez lett volna kedvem:

 

1./      A magyar információk megosztására  rendelkezésedre áll a hivatalos sajtó teljes skálája – ízlésednek megfelelően fordulj hozzá bizalommal. Az én dolgom az, hogy bemutassam: a világ soha nem volt ennyire globális, de az egymástól távol élő népek gondjai sem voltak ennyire azonosak.

      A ”magyart” pontosan annyira “hagyták magára”, amennyire bármely más nemzetet. A gesztenye számunkra kikaparása hiábavaló várakozás.

2./      A Nemzetközi információk 124. számáról van szó.

      Tartalma:

           Algéria – a háború kiszélesítésének veszélye a szuverén államra, a magyar sajtóban egy szó nem sok, annyi sincs róla, holott a szomszédos Mali elleni háborúban részt vesznek magyar haderők is;            

           USA – megszorítások, a magyar sajtó csak annyit mond, a “gazdagokra adót vet ki Obama”, holott ez így csúsztatás;                                                        

          Bangladesh – a versenyképességért folyó hajsza következményei az ilyen tragédiák, melyből nem árt tanulnia  a ”kiváló” munkahelyi körülményekkel bíró és "jól" fizetett magyar munkaerő választott érdekképviselőjének;                                                                      

          Burundi – nem a szomszédban van, de akár Magyarországról is írhatnánk: “a munkatörvénykönyv likvidálása, a tisztviselői fizetések csökkentése, támadás a sajtószabadság ellen, stb.”;                               

          Guadeloupe – a szakszervezeti felelősök elleni indított hadjárat és Genf – nemzetközi szakszervezeti találkozóra meghívás (utóbbi két hír persze miért is tartozna egy magyar szakszervezeti felelősre? Majd ha őt üldözik!).

3./      Az Infók minősége az ”ízlések és pofonok” kifejezéssel lezárható; az összeollózásról azonban meg kell vallanom, csakugyan nem kitalált hírekről van szó és nem is iskolai fogalmazásról, hanem a Nemzetközi Egyetértés tagszervezetei nemzeti lapjainak, valamint a nemzetközi sajtónak az elemeiről! Egy alsótagozatos, "Ahogy Móricka képzeli” címmel tízéves gyerek készítette ”dokumentumtól"  lehet információmentességet kívánni (persze az se helyes). A tanár úr vesszőhibái se.

4./      Nem kellett volna ennyit magyarázkodnod, akkor maradt volna valami illúzióm… Így csak (sóhaj): szegény gyerekek, szegény kollégák, szegény pedagógus szakszervezet!