2013. május 16., csütörtök

Trockij elfelejtett fia


                                         

 

 
 
Bejelentés a Pravda 1937. jan. 27-i számában: „Trockij fia, Szergej Szedov a munkásokat próbálta megmérgezni”.

 
Trockij neve ekkor már évek óta állandóan szerepelt a szovjet sajtó hasábjain, rendszerint durva szidalmakkal kísérve (ellenforradalmi lakáj, bandita, kém, szabotőr, hitlerista, stb.), de kisebb fiának a neve most először.

 
A Kreml lapja szerint a krasznojarszki Kraszmas gépi berendezést gyártó nagyüzemében egymás után szólalnak fel nagygyűlésen az öntők,  kovácsok, munkavezetők, asztalosok: „Trockij, a nemzetközi fasizmus ügynöke, folytatja gyalázatos tevékenységét... és fia, Szedov a generátor gázával akarta megmérgezni a munkások nagy csoportját!” A munkások az NKVD-től kérik egy egyhangúlag megszavazott mesterkélt felhangú felhívásban, hogy tisztítsa meg az üzemet a piszkos trockista csürhétől (az igazgatástól), megesküdve, hogy „az elszabadult fasiszta kutyák tevékenységére válaszolni fognak... még inkább tömörülve a Szovjetunió népeinek hőn szeretett atyja, Sztálin elvtárs körül”.

 
Feltételezett haragkitörésük elég sokáig váratott magára: a gázszivárgás 10 hónappal korábban, 1936. ápr. 1-én történt, s akkor még csak banális balesetet láttak benne. De az elszabadult terror ahhoz vezetett, hogy a legegyszerűbb aktusokból is szabotázst faragjanak (a szerencsétlen háziasszonyt, aki a Pavda Sztálint ábrázoló oldalába csomagolva dobta ki a szemetet, azonnal megvádolták...). Jezsov, az NKVD főnöke személyesen szerkesztette véglegesre az indítványt, mely a Legfelsőbb Bíróságot szólította fel cselekvésre. Szedovról egy másik cikk számolt be ezzel a követelőző címmel: „AGYONLŐNI A VESZETT TROCKISTA BANDITÁKAT”. A „banditák” 17-en voltak, nyilvános perük 1937. jan. 23-án kezdődött a Szakszervezeti Palotában,  a Kremltől két lépésre. „Inspirálójuk”, Lev Trockij mexikói számkivetésében a világ túlsó felén. „Külföldi titkosszolgálatokkal együttműködve” – Andrej Visinszkij előadásában – ipari és bányaszabotázsokat követtek el, gyilkosságra szövetkeztek szovjet vezetők (Kirov) ellen, megmérgezték a búzát és az állatállományt, és nem haboztak azzal sem, hogy „munkások megmérgezését és halálát idézzék elő”.

 
A Szedov elleni eljárás ebbe a körbe tartozott, végeredménye 13 halálos ítélet (a másik négyet később gyilkolták meg). Sorsa megpecsételődött. Szerepe a perben indirekt, apja feljelentését várták tőle, ahogyan a többi vádlottól is. Pjatakov, a fővádlott „bevallotta’, hogy fivérén, Lev Szedovon keresztül „új direktívákat kapott Trockijtól terrorista cselekmények megvalósítására”.

 
Három nappal később Trockijról és idősebbik fiáról kimondja bíróság, „a nép ellenségei, abban az esetben, ha szovjet földön jelennének meg, azonnal le kell tartóztatni és katonai bíróság elé állítani”. Kiadatásukat azonban Sztálin nem kérte, nem akarta kockáztatni sem a kérést, sem a pert – a verdikt kimondása csak meggyilkolásuk bejelentésére szolgált.

 
Sztálin sokszor elismételte, „a fiuk nem felelnek apjuk vétkeiért”, mégis rendszeresen halálba vagy táborokba küldte ellenségei családját, de ez szinte sosem szerepelt az újságokban.

 
Miért mégis hirtelen ez a vád? Annak ellenére, hogy a vádlottak töredelmesen bevallottak minden szabotázst – „Trockij utasításai alapján” - Visinszkijnek nem volt semmiféle bizonyítéka. Ezek helyett, a közönségnek szóló látványként kellett az apja parancsára a munkásokat megmérgezni szándékozó Szergej Szedov. Az ász a játékban. Trockij régi harcostársai, Muralov, Szmirnov, majd hamarosan Rakovszkij, hosszú és küzdelmes forradalmár múltjuk ellenére gyorsan megtörtek és elfogadtak akármilyen vádat is maguk és Trockij ellen. Szergejnek két gyengesége van az NKVD szemében: őrülten szerelmes fiatal feleségébe (Henriette Rubinstein), és semmi mozgalmi múltja nincs. A sport érdekli és a motorok, nincs „megerősített meggyőződése”. Bárki, aki ismerte, közöttük szülei is, megerősítette, ez egy apolitikus fiú, a matematika, a gimnasztika, a labdarúgás és a tenisz vonzotta. Sztálin elüldözte szüleit a Szovjetunióból, ő maradt. Hogyhogy nem lehetett megtörni a per folyamán? Visszautasított minden vádat, nem ismerte el magát bűnösnek. Nincs tehát nyilvános per sem, a „sztálini igazságszolgáltatásnak” arra van szüksége, hogy a vádlott beszennyezze, vádolja, diszkreditálja magát. A beismerés a bizonyíték koronája. Szergej nem hajlandó megtenni. A halálos ítélet tartalmazó listát, amelyen ő is szerepel, Sztálin parafálja. Trockij kisebbik fiát 15 perc alatt titokban ítélik el, 1937. okt. 29-én golyó által kivégzik. Az ítélet titkos marad, szülei soha sem tudják meg. Szergej elfelejtődik.

 
Az NKVD fivérét, Lev Szedovot, a IV. Internacionálé aktivistáját egy párizsi klinikán gyilkolja meg 1938 februárjában. Apját, Lev Trockijt, a IV. Internacionálé megalapítóját Mexikóban 1940. augusztus 21-én.

 
(Jean-Jacques Marie neves francia történész, a sztálini korszak szakértője)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.