A brit zavargások apropóján

(Jean-Pierre Barrois)

Az aug. 6-án éjszaka Tottenhanben kitört lázongások fokozatosan átterjedtek Észak-London többi munkásnegyedére is – Enfield, Hackney, Islington, Walthamstow –, aztán Liverpoolra és Birminghamre. Hivatalos eredete az, hogy a rendőrség megtagadott minden felvilágosítást, mikor a negyed lakói demonstrációt tartottak egy rendőr által megölt fekete taxisofőr halála körüli gyanús körülmények felderítését kérve.
Ahogy a Guardian írja: «az égő házak, gépkocsik, a kifosztott boltok látványosak a szenzációéhes, a mindig zavarcsinálókat kereső sajtó számára, de semmit nem érthetünk az eseményekből, ha azokat kiemeljük a brutális költségvetési megszorítások és szigorítási intézkedések láncolatából.»

A Labour Party berkeiben Jeremy Corbyn és John Mcdonell képviselők vezetésével alakult csoport tagja, szakszervezeti felelős ezt írja: «a londoni fiatalok kőrében a munkanélküliségi ráta 23 %. A fiatalok – főként az emigránsok – állandó zaklatásnak vannak kitéve a rendőrség részéről, ugyanakkor a szociális szolgáltatások állandóan csökkennek, ez is leginkább őket érinti. Innen ered a lázadás. Most nyár van, a szabadságok ideje,a kölykök kis, rosszul fizetett munkát keresnek, mert a szülőknek ki kell fizetniük a lakbért. Nem találnak. Az igazságtalanságot érzik. Az a csoda, hogy nem korábban tört ki a lázongás. (…) Ha a TUC (a legnagyobb szakszervezet) általános sztrájkra szólítana a kormánypolitika ellen, az elnyomottak mind ott lennének a harcban.»