Nemzetközi információk

új széria 41.sz. (410) 2011.aug. 5.

Tartalom:
USA: «Ne nyúljatok a társadalombiztosításhoz: Social Security,Medicare, Medicaid!»
Franciaország: A POI 4 országos titkára felhívása
Tunézia: interjú Raoudha Labidivel, a tunéziai köztisztviselői szakszervezet elnökével


USA

(Az AFL-CIO általános tanácsának végrehajtó bizottsága által egyhangúlag elfogadva,
San Francisco, 2011.júl.5.)

Követeljük, hogy «Ne nyúljatok a társadalombiztosításhoz: Social Security, Medicare, Medicaid!»

Tekintetbe véve, hogy a tömeges akciók hiányában a Kongresszus széleskörű költségvetési megszorításokat fog végrehajtani a Medicare, Medicaid és Social Security büdzséjében aug. 2-án vagy közvetlenül utána.

Tekintetbe véve, hogy Obama elnök bipartit bizottsága (Simpson-Bowler) drasztikus megnyirbálásokkal operál a «szociális juttatásokban », hogy jelenleg számtalan restrikciónak vagyunk kitéve a különböző szektorokban, hogy ezek a Social Security-ban 54 millió embert érintenek, a Medicare-ban 45 milliót, és a Madicaid programban 53 milliót, s mindezen restrikciót azzal igazolják, hogy nincs pénz ebben az országban, erőfeszítéseket kell tennünk a költségvetési egyensúly megteremtése érdekében.

Tekintetbe véve, hogy széleskörű misztifikációnak vagyunk kitéve, mivel elég lenne, ha a gazdagokra és a nagyvállalatokra adót vetnének ki, bezárnák a fiskális paradicsomokat, leállítanák a háborúkra kiadott töméntelen pénzt, tízmilliónyi munkahelyet hoznának létre, mely lehetővé tenné az adóbevételek emelkedését, biztosítaná jogaink és vívmányaink kiszélesítését és őrzését.

Tekintetbe véve, hogy a nagy kérdés most az, a szakszervezeti mozgalom a dolgozókkal szembeni kihívást vállalja-e. Világos a választás: a szociális nyirbálások elleni tiltakozás vagy megmarad a verbális ellenzésnél, vagy a szakszervezeti mozgalom megvalósítja az egységet egy óriási mobilizáló kampányban.

Tekintetbe véve, hogy az első opció, ha semmi nem történik, sehova nem vezet, mert a demokraták csakúgy, mint a republikánusok világosan tudatták szándékukat ezekről a nyirbálásokról, és egy szimpla kampány semmit nem változtatna. Másrészről, szakszervezetünknek megvan a hatalma, hogy a helyzetet megfordítsa és megakadályozza a munkáltatói támadást ezzel a követeléssel: «Ne nyúljatok a társadalombiztosításhoz: Social Security, Medicare, Medicaid!» és rögtön megszervezze az offenzívát.
Következtetésképpen:
• San Francisco szakszervezeti tanácsa kéri az AFL-CIO-t, a Change to Win, a NEA-t és más független szakszervezeteket, hogy nyilatkozatunkat publikálják, vitassák meg,
• San Francisco szakszervezeti tanácsa kéri a fenti munkásszervezeteket arra, hogy azonnal kezdjenek a mobilizáció megszervezésébe: «Semmi megszorítás, semmi engedmény! Fizettessetek adót a gazdagokkal és munkáltatókkal» kampány szervezésébe az utcán – ott, ahol ez a legtöbbet ér – és mindenütt az országban.
• San Francisco szakszervezeti tanácsa kéri a fent említett munkásszervezetektől, hogy rögtön lássanak munkához egy washingtoni megmozdulás megszervezéséhez, hogy a tüntetők a fővárosban tiltakozzanak a munkáltatók, a gazdagok és a nekik engedelmeskedő politikusok szorgalmazta megszorítások ellen,
• döntött arról, hogy mindezt elküldi a fent megnevezett munkásszervezeteknek.
.


A francia Független Munkáspárt (POI) négy országos titkárának felhívása:

Október elsején mindenki legyen ott!

Júl. 21-én az eurózóna 17 állam- és kormányfője ismét olyan döntést hozott, mellyel megerősítette a tőkés társadalom, a bankok és a részvényesek védelmét a néppel, a dolgozókkal szemben.
A «trojka» – az Európai Központi Bank - IMF - Európai Unió – gyámsága alatt, a piacgazdaság és az euró megmentése kereteiben be akarja vezetni az adósság és deficit diktatúráját. Semmivel össze nem hasonlítható szigorítási programokat készítenek elő a munkásosztály és vívmányai ellen egész Európában, megkérdőjelezik a népek jogát arra, hogy saját jövőjükről döntsenek. Egy céluk van csak: megmenteni az agonizáló tőkés rendszert.
Október 1-re Párizsban nemzetközi meetinget hívunk össze megerősítve testvériségünket, a népek és dolgozók közötti egyetértést a trojka politikájával szemben. Ezen az összejövetelen az európai dolgozók, aktivisták és a munkásmozgalom felelősei kapnak szót.

A Nemzetközi Egyetértés, a POI aláhúzza a demokráciáért, a Köztársaságért, a szocializmusért vívott küzdelmét és a dolgozók és szervezeteik által minden országban kivívott munkásgaranciák tönkretétele elleni harcát.
A POI szerint a munkásosztály megoszthatatlan. A tőke-munka ütközése új fázisába érkezett. A tunéziai dolgozók és a nép ellenállása szakszervezetével, az UGTT-vel együtt vagy a világ, Európa más országaiban tapasztalható ellenállás megmutatja, hogy még semmi nem dőlt el.

Ellenállás vagy belenyugvás? A Független Munkáspárt szerint a választás egyértelmű: az ellenállást kell választani. Semmi konszenzust, semmi kompromisszumot, mert ez a dolgozók, a nép jövőjét érinti, az emberiség a tét!

Október elsején Párizsban 14 órakor a Porte de Charenton előtt különböző munkásmozgalmi irányzathoz tartozó dolgozók, fiatalok, nyugdíjasok, családanyák, munkanélküliek, szakszervezeti aktivisták gyűlnek össze, felekezetenkívüliek és republikánusok, mind azért, hogy segítsék a népek és dolgozók új ellenállási iránya megtalálásában.
A POI megerősíti, hogy jobban, mint valaha, szükség van a munkásmozgalom egységére. Nyissunk perspektívát a demokrácia, az oszthatatlan Köztársaság, az intenacionalizmus és a munkás testvériség visszaszerzésére!
2011. júl. 26.

Gérard SCHIVARDI, Claude JENET, Jean MARKUN, Daniel GLUCKSTEIN

PARTI-OUVRIER-INDEPENDANT
87 rue du Faubourg-Saint-Denis
75010 PARIS
Tél. : 01.48.01.85.85
Fax 01 48 01 85 79
mail:.poi@fr.oleane.com

Raoudha Labidi,
a felső köztisztviselői szakszervezet elnöke


A szakszervezetet a 2011. februári forradalmi tűzben hozták létre.
Az igazságügyi dolgozók túlnyomó többségét tömöríti (1 137 taggal).
Raoudha Labidi asszonnyal, a szervezet elnökével találkoztunk. Erős jellemű, a nép lánya, ahogy maga is mondja, nem felejtette el, hogy úgy nőtt fel, ahogyan a nehézségek között élő tunéziaiak többsége. Eltökélt a meghátrálás nélküli harcban, az igazságügy pártatlanságáért és függetlenségéért.
Ezeket jártuk körül vele, a korrupciót, a fektetett dossziékat, Ben Ali és a hozzá közelállók ügyét, az RCD-rendszer felelőseinek ítéleteit, a menekülő tőke ügyét, stb.

– Az igazságügy függetlensége a viták középpontjában áll. Hogyan lehet szakítani az állami gyámsággal?
– Az ideiglenes kormány sietősen meg akarja reformálni a köztársasági elnök által elnökölt legfelsőbb igazságügyi szervet. Szerintünk ennek az intézménynek a reformja nem tartozik egy ideiglenes kormány hatáskörébe, mert annak csak folyó állami ügyeket szabad vinnie. Nem is kell sürgősként kezelni ezt a reformot. Majd a jövő Alkotmányozó Nemzetgyűlésének kell megállapítania jogosítványát a születendő Alkotmánynak megfelelően.

– Akkor Ben Ali és Leïla Trabelsi ügye csak igazságügyi komédia?
– Figyelemmel kísértem az eseteket. Sokan mondják, hogy a védelem jogát nem tartották tiszteletben. Én azt állítom, nem így van. Mintegy tucat vádat nyújtottak be a két szökésben lévő személy, Ben Ali és Leïla Trabelsi ellen. A Büntetőtörvénykönyv 46-os cikkelye világosan kimondja, ha a vádlott nem jelenik meg, védői csak tiszta formájú pert mutathatnak be. Egyébként az igazságügy nem tartotta tiszteletben a 30 napos határidőt a vádlottak idézése és bíróság elé citálása között, mert szökésben lévő vádlottakról van szó. Törvényeink kimondják, hogy a nemzetközi letartóztatási parancs eleve hivatalból idézést jelent; a letartóztatási parancs nem lett végrehajtva.

– Miért?
– Mert ezzel kapcsolatban Szaud-Arábiával nincs egyezségünk. De én messzebb mennék. Egy olyan illetőt akarunk felelősségre vonni, akit a tunéziai nép ellen elkövetett súlyos bűnökkel vádolnak, de a rendszer számos más felelőse szabadon mászkál Tunéziában és egyáltalán nem kell aggódnia az igazságszolgáltatás miatt.

– Nem küldik bíróság elé őket?
– Pontosan. Vannak, akik nyakig benne voltak, mégsem kell nyugtalankodniuk. Az igazságügyi munkát olyanná kell tennünk, hogy a nép bizalmát visszanyerjük. Ez pedig politikai akarat kérdése. A kérdés az, akarunk-e a múlttal végleg szakítani vagy sem? Radikális változásra van szükség. De minden tárgyalásunkban, minden vitánkban érezzük, hogy ez a politikai akarat hiányzik. Egyébként minden tiszteletem a igazságügyi miniszter személye iránt, de nem felel meg annak, akire ebben a kényes és sorsdöntő helyzetben szükség van. Hogyan lehet egy igen idős, beteg emberre olyan ügyeket bízni, amelyek energiát, eltökéltséget, minden akadály előtti elszántságot igényelnek?

– Aki egyben miniszterelnök is.
– Ez a globális irány, akarunk-e szakítani a múlttal, vagy nem? Erre akarunk haladni, vagy nem? Most kell dönteni, hogy folytatni lehessen. Ben Ali perével a tunéziai nép szimpátiáját akartuk kivívni. De nem kell megállni. Vannak más felelősök is, nekik is az igazságszolgáltatás elé kell állniuk. Ne használjuk Ben Alit arra, hogy elrejtsük a többieket. Az ország forrong, ez a forrongás nyugtalanító. A nép nem érti, mert a politkai akarat nem világos. Azok, akik a politikai ügyeket irányítják, nem akarnak radikális változásokat, nem ez a politikai választásuk. Minden szektorban, minden intézményben ugyanazt a forrongást látni, mert senki nem tudja, milyen irányba akarnak vinni bennünket.

– Garantálni lehet-e a javak elkobzását és visszaszerzését?
– Ez nem csak a bírósági peren múlik. Egyébként valószínűleg ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része nem kerül az állam kezébe, egész egyszerűen azért, mert a pénzügyi rendszerben minden eszköz megvan, hogy ezt elrejtsék. Az idő múlik és a tunéziai államnak egyre nehezebb lesz visszaszerezni ezt a pénzt.

– “Nincs demokratikus átmenet a bűnösök felelősségre vonása nélkül”.
– Sok a kérdés a demokratikus átmenet körül. Hogyan kell megvalósítani az átmenetet? Milyen ez az átmenet? Nincs demokratikus átmenet, ha a felelősöket nem állítják az igazságszolgáltatás elé. Nézzük, mi történt Marokkóban. Kampányt folytattak a demokratikus átmenetért, mindenkit felhívtak arra, jelentkezzen, ha áldozat volt korábban. Azt mondták, az átmeneti igazságszolgáltatás helyreállítja jogaikat és igazságot szolgáltat számukra. Milyen átmeneti igazságszolgáltatásról van szó, ha az áldozatot arra kényszerítik, hogy anyagi kompenzáció ellenében örökre elhallgasson? Holott olyan súlyos cselekményekről van szó, melyek megakadályozzák az áldozat normális életvitelét és megmérgezik mindennapjait. Hogyan lehet az mondani, hogy lezárják dossziéjukat pénzbeli ellenérték fejében, mikor a bűnösök megbüntetése már önmagában is terápiát jelent? Mondhassák el a bíróság előtt, mert ez már szabadulást jelent az alól, amit el kellett szenvedniük. Még ha jelentős is volt a kártérítés, ennek semmi hatása nincs arra, amit minden nap át kell élniük. Amit úgy hívunk, hogy „átmeneti igazságszolgáltatás”, az nem tud semmi pozitívet konstruálni. Ellenkezőleg, csak másodszor is megerősíti az igazságtalanságot.

– “A korrupciós dossziékat nem nyitották meg”.
– Ma, ha az igazságszolgáltatásról akarunk beszélni, azt csak úgy tehetjük, hogy a bűnösöket, ideértve a korrupt személyeket is, bíróság elé állítjuk. Mivel – szerintünk – nincs érvényes mentelmi joga semmilyen testületnek sem. Ezzel kezdődhetne a nép valódi megkönnyebbülése, mert ma még semmi nem történt, hogy megtörténjen a bizalom elnyerése. A korrupciós ügyek, annak ellenére, hogy az igazságügyi miniszternél sürgetjük, nem lettek megnyitva, még mindig a Legfelsőbb Bíróságnál dekkolnak. Bizonyos számú bíró is érintve van. Késlekedés nélkül el kellene kezdeni a vizsgálatot. Kimondom világosan, hogy az a terület, mely legkevésbé érintett, az a felső köztisztviselőké, egész egyszerűen azért, mert az iratoknak jól követhető utat kellett bejárniuk. Azok az iratok, melyeket az igazságszolgáltatásnak kell megvizsgálnia, nem kerültek a köztisztviselők kezébe. Máig 6 bíró került bíróság elé, felmentették őket, mindössze törölték a felső köztisztviselők közül. Ha súlyosan kompromittálódtak, miért mentették fel őket? Meg kell nyitni a dossziékat. Ezt követeljük mint a szakszervezet tagjai és köztisztviselők, hogy megvédjük a testületet. Előbb meg kell tisztítanunk az intézményeket, csak ez után lehet dolgozni nyugodtan.

Raoudha LABIDI


Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des
travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis
75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28
Fax : (33 1) 48 01 88 36
E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse