Készülőben az ütközés!

 

Daniel Gluckstein, a POI (Független Munkáspárt) országos titkára

Ritka, hogy az angolszász sajtó babérkoszorúval jutalmazza Franciaországot, az utóbbi napokban mégis ez történt. A francia kormányt üdvözli abból az alkalomból, hogy katonailag beavatkozott Maliban és a Medef/CFDT-vel (a munkáltatók szervezetével) való megegyezése végett.  A Wall Street Journal ebben a«munkáltatók győzelmét» látja, akik «új rugalmasságot nyernek», a Financial Times pedig «jelentős áttörést» egy különösen «merev» rendszerben.

Háború Maliban, egyezség a Medef/CFDT-vel: az Hollande-Ayrault-kormány a tőkés osztály hűséges alattvalójaként cselekszik. Kiszélesítve a háborút, a térségben a nemzeteket szétszórva mi jöhet a  líbiai kaland, a mali intervenció után, holnap talán Algéria? Az érdekek ugyanazok, ezek hozták létre a saját munkásosztálya elleni belső háborút a kollektív szerződések garanciáinak szétzúzásával.

Pontosan erről van szó. A Les Echos nem is rejti véka alá: «A vállalati többségi egyezmény kell legyen a társadalmi párbeszéd referencia alapzata.» Ez igaz: ha a kormány és a parlament törvénybe iktatja a Medef/CFDT-egyezményt, akkor a munkatörvénykönyv esik kútba, a szakszervezeti tömörülések pedig elvesztik jogaikat (a munkáltatók «vállalati keretekben» megszerzik az összes könnyítést a kollektív szerződések megsemmisítéséhez a bérek csökkentésével, a munkaidő megnövelésével, a mobilitás kikényszerítésével).

Ami marad — és ez a legfontosabb —, még a leglelkesebbek is bánni fogják, mert az eredmény «mérgezett» lesz, ahogyan a Die Zeit írja, a CGT-Force ouvrière és a CGT aláírás–megtagadása miatt (1). Az Hollande követelte «történelmi kompromisszum» itt fog megbukni, politikájának elutasítása a népesség minden rétege részéről pedig vissza fog ütni. 

Bizonyos, hogy egy széles «szent szövetség» kezd kialakulni a mali beavatkozást kisérően  (2). Bizonyos, hogy a kormány  — logikus, ha ratifikálta az új európai szerződést  (TSCG) és aláveti magát az EU-nak  — a lehető leggyorsabban meg akarja valósítani az aljas Medef/CFDT-paktumot. De a munkásosztály  szervezeteire támaszkodva nem mondta ki az utolsó szót, az összeütközés készülőben van. (3).

Az Hollande-Ayrault–kormány által kezdett belső szociális háború elleni küzdelem kapcsolódik a mali nép elleni külső háborúval szembeni harchoz. Hogyan lehet segíteni a dolgozókat, a fiatalokat, a lakosságot, hogy előrelépjenek ebbe az irányba? Ezt a kérdést kell megválaszolnia országos szövetségi tanácsunk jan. 19-20-i munkájának.

_____
(1) A Die Zeit sajnálkozik azon, hogy Hollande akarata a «német modell» követésében meghiúsulhat a két szakszervezeti tömörülés aláírásának megtagadása miatt.
(2) Nem szabad összekeverni  Mali népének legitim törekvését egysége fenntartására a francia beavatkozás motivációjával, amely saját logikáját követi a Líbiában elkezdett diszlokációs folyamat politikája folytatásaképpen.
(3) Sokan kritizálják a szocialista párttól balra elhelyezkedő oldalon az egyezmény «egyenlőtlenségét» (túlzottan előnyös a munkáltatók számára) és «kiegyensúlyozást» követelnek. A L’Humanité is. Kiegyensúlyozás?  Módosítás? Nem. A dolgozók és független szervezeteik egysége kell, hogy kikényszerítse annak szimpla visszavonását!