Várnai levél

(a levél az orosz nyelvű Rabocsije Izvésztyijához, az osztályharc alapján álló nemzetközi szemléhez érkezett)

«Kedves Társaink!

Ami történt, nagyszerű: azon bolgárok ezrei, akik már azt hitték, hogy nem is képesek ellenállni a kapitalista rablófosztogatásnak, kimentek az utcákra. A sokkot a decemberi villanyszámlák megérkezése idézte elő, ezeket nagyon sok család egyszerűen képtelen kifizetni, mert a magántársaságok olyan szintre emelték, hogy elérik az elszegényedett lakosság jövedelmének 50 %-át, vagy még többet.

A legfontosabb: a tiltakozók tudatában vannak annak, hogy a politikai rendszer az oka minden bajuknak és elkezdték követelni a villanyszolgáltatás és más privatizált cégek államosítását. A képeken, amiket mellékelek a febr. 17-i várnai tüntetést látjuk, 50 ezer ember ember demonstrált ezzel a jelszóval «államosítás vagy halál!». Követelték Boriszov miniszterelnök lemondását és nemet mondtak pártja, az önkényeskedő GERB hatalmára.  Február 19-én, Vaszil Levszki, a török iga alóli felszabadító nemzeti hősünk emléknapján ismét tömegesen tüntettek az utcákon. Szófiában az Orlov hídon vér folyt ezen a napon, a békés tüntetőkre rátámadt a rendőrség.

Ezeknek az eseményeknek a következtében kényszerült a kormány lemondani. Azonban ezzel sem tudta a követeléseket lecsillapítani, 24-én ismét több tízezren követelték a népi ellenőrzést, az országot ebbe a helyzetbe hozók felelősségrevonását, az ebben részt vevő pártok feloszlatását. A küzdelem folytatódik.

Pártunk, a Bulgárai Munkás-Paraszt Párt  közleményben tudatta: «ezen a télen a nép kifejezte a tőkés rendszer brutalitásával szembeni gyűlöletét. Várna lakosai kimondták, hogy elutasítják a nagy magán monopolcégek megemelt vilanyszámláit, nagygyűléseken követelték, hogy ennek vége legyen és a szolgáltatás állami kézbe kerüljön vissza. A fiatalság ennek az összerőnek a meghatározó ereje, a bolgár fiatalság, amely fölkelt. A dolgok ezután már soha nem lesznek olyanok, mint azelőtt. Megmutatta a világnak, hogy országunk él és élni fog! Köszönjük!  

A követelések majdnem teljességükben jogosak és és legitimek. (A nyilatkozat nem tartja ilyennek bizonyos civilszervezetek kijelenéseit, amelyek a tüntetők nevében beszélve minden párt- és szakszerveti formát elvetnek.)   

Pártunk 20 éve küzd a tőkés rendszer ellen. Teljes mértékben támogatjuk a népi követeléseket, különösen

·         az összes monopolcég államosítását,

·        a peresztrojkát követő időszak hatalmi pártjainak bíróság előtti felelősségrevonását,

·        visszahívást és újraválasztást minden választott funkcióban.

(…) A dolgozók ismét felkeltek jogaikért, kifejezik követeléseiket – és ez ismét vért kívánt. A nemzeti lobogó mellett ki kell tűznünk a dolgozók vörös zászlaját a múlt küzdő nemzedékeinek elméleti és gyakorlati tapasztalatait alkalmazva.»

Nem csak Olaszország, Franciaország...

Olasz lecke? Nem csak… 

 

(INFORMATIONS OUVRIERES  (Munkásinformációk) Daniel Gluckstein, a POI (francia Függertlen Munkáspárt) országos titkára)  

Azt, hogy Monti kudarcában az olasz választások az Europai Unió elvetését tükrözik, minden hírmagyarázó kiemelte.

De ennél több történt: ez előre eltervezett forgatókönyv  — mely szerint a «baloldalnak» kell a brüsszeli dikátumokat folytatni — nem valósulhat meg. Olaszország kormányozhatatlan ebben a felállásban, innen ered a piacok, a kormányok, az EU nyugtalansága.

A Demokrata Párt vezetője (az olasz kommunista párt távoli örököse) kikelt Beppe Grillo ellen: «az euróval, az Európai Unióval szemben nyilatkozik, hát ez szélsőjobboldali politika».

Képzeljük el, ha minden olyan párt, amely történelmileg a munkásosztályban gyökerezik, a dolgozók érdekeinek megfelelően EU-ellenes kampányt folytatott volna, vajon Grillo kapott volna 25 %-ot?  Élvezne-e ekkor népszerűséget Grillo pártja, ha  támogatta volna az Európai Uniót?

Ezt mondja egy kommentátor a France Info-n: «Nyilvánvaló, hogy ez a szigorításokkal szembeni ellenszavazatok összességét jelenti. Mennyi ideig tarthat még, a következő olasz kormány is folytatja ezt a politikát? Biztos, hogy  Európában érthető okokból köteles lesz ezt tenni, de  ma már lehetetlen tovább folytatni úgy téve, mintha a népesség elfogadná. Madridban a hétvégén is milliók tüntettek, Görögország pedig robbanáskész. Mikor következik be Franciaországban? Az olasz lecke nem csak Olaszországnak szól. Európának. Társadalmi válság, politikai válság, megoldási válság Olaszországban, megoldási válság Európában».

Mialatt Hollande-Ayrault kormánya «stabilitási programját» készíti, amit az EU-nak be kell nyújtania, bejelentette, hogy a nyugdíjaknak, a társadalombiztosításnak, a családi pótlékoknak hozzá kell járulniuk a deficit lefaragásához; a munkanélküliség rekordokat dönt, az ország elmerül a prekaritásban…  A rádió nem is kérdőjelezi meg a szociális robbanást, csak annak dátumáról teszi fel a kérdést: «Mikor következik be Franciaországban?»

Vitális kérdés a munkásosztály sorainak egysége az EU programjaival szemben. Döntő támpont ehhez a CGT és a CGT-FO szakszervezeti tömörülések márc. 5-re szóló felhívása a munkáltatókkal kötött egyezség elleni mozgósítás.

Az olasz leckén túl sürgőssé vált olyan munkáspárt megerősítése, amely ellenáll az EU rohamainak, az azzal való szakítást követeli, az összes megszorításos politika elvetését - jöjjön az jobbról vagy balról.

Pártunk ebben az irányban halad. Ebben a szellemben tartjuk 4. nyílt kongresszusunk előkészületeit, naggyűléseinket és vitáinkat.

 

Az EU – az új szerződés értelmében – eljárást indít Franciaország ellen

 

Febr. 22-én az Európai Unió ismét eljárást kezdeményez Franciaország ellen. Az új szerződés, a TSCG (GPUSKK) életbelépett, ugyanaz, amelyet Hollande-Ayrault kormánya ratifikáltatott.

Ápr. 30-ig ki kell munkálnia a kormánynak egy egész sorozat kiegészítő megszorító intézkedést, be kell mutatnia Brüsszelnek a  «strukturális reformok» programját.

Pedig már eddig is ez a kormány döntött arról, hogy 2,5 milliád euróval csökkenti a családi pótlékokat, 3 milliárddal a helyhatóságok támogatását, és a harmadik évben is folytatja a tisztviselők bérbefagyasztását…

De az EU-nak ez sem elég, soha nem elég.

Most «strukturális reformokat» akar, vagyis az 1945-ben létrehozott, szolidaritáson alapuló szociális ellátórendszernek, a társadalombiztosításnak a teljes lebontását, a nyugdíjrendszerét, a munkatörvénykönyvét!

A kormány máris elkezdte ezeket a «strukturális reformokat » a Peillon törvénytervezettel, amely az iskolarendszert célozza szétverni, s amely ellen a közelmúltban pedagógussztrájkok és tüntetések zajlottak.

Ugyanígy a kormány a munkáltatókkal kötött szerződést ki akarja terjeszteni, ez tenné általánossá a rugalmas munkavégzést, a munkatörvénykönyv megsemmisítését, amely ellen két nagy szakszervezeti tömörülés tiltakozik márc. 5-én.

Hogyan lehet leállítani ezt a kormányt, amely teljes mértékben aláveti az országot az Európai Unió szigorítási politikájának?

Vitassuk meg együtt.
(a POI széles körben terjesztett röplapja)

Kína-levél 395.sz.

Kína-levél 395.sz.

 

A Kígyó éve. Febr. 10-én az ország a kígyó évébe lépett. Dolgozók százmilliói vették ki szabadságukat, migránsok használják ki az alkalmat, hogy meglátogassák családjukat. A Kínai Kommunista Párt folytatja korrupcióellenes kampányát, jó huszas nagységrendű azon vezetők száma, akik ellen vizsgálat folyik. Zhao Haibinról beszélnek, akinek 192 tulajdona van Shenzhenben, Huizhouban és Zhuhaiban. Ő a lufengi rendőrprefektúra nagyágyúja, ide tartozik Wukan városa is, ahol lázongás támadt, majd demokratikus helyi választások zajlottak, s ugyanez a prefektúra blokkolja a mai napig is az eltulajdonított földek egy része visszaadását…

A kormány pedig programot fogadott el a gazdagok és szegények közötti szakadék mérséklésére: «Nagy fejlődési és jövedelmi különbségek vannak a város és a vidék között, a jövedelemelosztás kevésbé észszerű, homályos és az illegális jövedelmek nagyon súlyos problémája létezik.» A «The New York Times» (febr. 5.) azt magyarázza, hogy  «Kínában a piac erőszakolt bevezetése során a változások az egyenlőtlenség felé hatnak, Xi úr azt nyilatkozta, hogy a pártnak meg kell szüntetnie a közszolgáltatások és a korrupció okán támadt állampolgári elégedetlenséget». Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a korrupció elleni harcban a kormány nem mutat fel semmilyen új intézkedést…

 

A nagy reform. A tanárok közelmúltbeli sztrájkja (lásd lentebb) felhívta a figyelmet arra a reformra, amelyről a sajtó nem nagyon beszél, de amely mélységes felindulást kelt. A sztrájkoló tanároknak egy felelős szemükbe vágta: «A fix fizetés az más időkben volt!». A középfokú oktatásban dolgozóknak, ugyanúgy mint az egészségügyieknek, módosítják a fizetésüket, annak egy része (30 %-ig mehet) eredmény- és teljesítményjelző alapján változó bérré válik!

A nyugdíj is változik. A régiek maradnak az állami rendszerben, az újonnan felvettek pedig egy újba kerülnek, nyugdíjuknak csak egy része lesz állami, a másik az alkalmazott által önfinanszírozandó egyéni számlán gyűlik. A két kategória közöttiek fokozatosan lépnek át az új rendszerbe - írja az «Economic Observer» (2011. ápr. 18.).

Ezután lesz még egy szakasz, az állami vállalatok «reformja», ha hihetünk a «China Review News»-nak (febr. 13.), ebben azokat versenyképességük alapján osztályoznák, aztán az állam védő karjaiból kivetnék őket. A «reform» összeségében legkevesebb 80 millió közszolgáltatási, adminisztrációs, kutatóintézményi és állami vállalati dolgozót érintene élet- és munkakörülményeiben!

 

Mit szól hozzá a nagy hivatalos szakszervezet, az ACFTU, amelynek 250 milliós a tagsága? Részt vesz vagy tárgyal? Hallgat, mert résztvevő a hatalmon levő kommunista párt meghatározta politikában és maga is végrehajtatja azt, amiről tárgyalni se lehet. Részt venni vagy tárgyalni? Ez az a kérdés, ami felmerül a Foxconn szakszervezeti választásai révén is. A tajvani óriás szerelteti össze több mint egymillió kínai fiatallal a Dell, Apple, HP számítógépeit és a Sony egyéb termékeit. Azt állítja, helyet kell adni a fiataloknak és az igazgatóság tagjait el kell távolítani a választások során.

És ha a választások a dolgozók szabad jogát biztosítják arra, hogy saját küldötteiket maguk jelöljék ki? Arról legyen-e szó, hogy vállalati ügyekiből vegye ki részét – úgy ahogyan az ACFTU teszi a futószalagon dolgozó fiatalságot bekeretezve? Vagy állítson fel egy küldöttekből álló kollektívát, amely kollektív követelésekről tárgyal az igazgatósággal?

Nem is olyan régen tömeges sztrájkok törtek ki a Foxconn üzemeiben. Az ACFTU káderei minden alkalommal a munka felvétele mellett voltak… Ahogy a «Financial Times» írja (febr. 4.) «a szavazás joga hozzájárulna a stabilitáshoz és a párt hatalmához»? Semmi sem kevésbé bizonyos.

 

«Inkább, mint az állandó konfliktusok kockázata»… A brit «The Guardian» (febr. 5.) a megfelelő kérdés teszi fel és elemzi is ezt a helyzetet: «Mindenhol máshol az a válasz, hogy a szakszervezeteket el kell taposni, ez a legjobb módszer a bérek letörésére, akkor miért van ez másképp Kínában? A válasz csak részben a társadalmi robbanás fenyegetése, amely bekövetkezhet, ha a hivatalos szakszervezet kontrollját elkerüli. Még januárban is sztrájkok voltak a Foxconn-nál az évvégi kifizetetlen prémiumok miatt. A utóbbi 10 év sztrájkjainak 70 %-a a feldolgozóiparban zajlott és ezen új akciókat általában a fiatal migránsok vezették. A kínai kormányt fenyegető veszélyt alapjában az jelenti, hogy a dolgozók kezdenek független képviseletet szerezni maguknak, merthogy a létező szakszervezet nem képes a függetlenségre. Eddig a dolgozók inkább azért küzdöttek, hogy a ACFTU-t demokratizálják ahelyett, hogy lecserélték volna. De elkötelezik magukat olyan akciókban is, amelyekhez egyáltalán nem kérik ki az ACFTU véleményét, és egyre gyakoribb, hogy maguk választják ki maguk közül saját delegáltjaikat. Ez az önbizalomnak olyan fokát jelzi, ami félelmet kelt a munkáltatókban. És ha a kínai  munkás saját magára szabott demokratikus szakszervezeti rendszert hoz létre, követelései ellenőrizhetetlenné válnak. Minden bizonnyal ezért szeretne a kormány egyre inkább intézményesítve belépni a munkásellenállásba. Jobb inkább tárgyalásokkal kezelni, mintsem kockáztatni az állandó, néha erőszakos konfliktusokat.»

 

––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Demokratikus küldöttválasztások a  Foxconn-nál?

 

A Foxconn febr. 4-én jelentette be, hogy szakszervezeti választásokat tart, nagyobb képviseletet biztosítva a fiataloknak és az igazgatóság tagjait távol tartja ezektől. «A dolgozóknak a Foxconn szakszervezetébe be kell folyniuk és érdekeiknek megfelelő hatékonyabb képviselet szükséges», mondja a Foxconn. A szakszervezet elnöke, bizottságának 20 tagja titkos szavazással lesz megválasztva. «Bárki jelöltetheti magát szakszervezeti küldöttnek», mondja a szóvivő. Valljuk be, hogy furcsa ezt hallani egy olyan vállalati vezetéstől, amely állandóan munkajogot sért, 2007 óta rendelkezik parancsainak engedelmeskedő szakszervezettel. Akkor mire fel ez bejelentés?

Ez egy olyan akcióterv része, amit a Fair Labor Association (amerikai munkáltatói társulás a méltó munkáért) javasolt az Apple kérésére több botrány után, amely annak image-ét egyre jobban bepiszkolta (Reuters febr.4.) De az nem világos, hogy vajon ez minden üzemét, azok minden részlegét érinti-e. Mi az új? A «Shanghai Daily» (febr 5.) idézve a hivatalos Xinhua ügynökséget: «ez inkább hasonlít egy létező mechanizmus tisztogatására, mint egy nyomot hagyó reformra.»

 

Hogyan választják ki a jelölteket?

Titkosan, szabad jelöltséggel vagy véleményegyeztetési után jelöléssel? Gu Cheng, az ACFTU felelőse Shenzhenben azt mondja, szakszervezete még 2012 júniusában kérte a Fonxconn-tól, részletes programmal és reméli, hogy minden üzemben sor kerül rá: «Minden szakaszban lesz végső szavazás a törvények és szabályok betartásával». Wang Tongxin, a szakszervezet shenzheni alelnöke pedig beismeri, a Foxconn nagy erőfeszítéseket tett. Különös, nem?

A shenzheni üzemben a 12-ből csak 9 szektorban van szakszervezet. Arról nem szól a választási leírás, hogy mindegyikre vonatkozik-e, a Xinhua hivatalos ügynökség csak annyit mond, először a dolgozókkal beszélgetnek el a lista felállításához, aztán öt napig gondolkodhatnak a munkások a szavazás előtt. Eléggé messzinek tűnik az olyan demokratikus választástól, amit a Honda Foshannál vagy az Ohmnál láttunk (380-as sz. levelünk). A «China Labour Bulletin» munkatársa azt magyarázza, hogy a Foxconn-nál az összes választottnak feltétlenül az ACFTU tagjának kell lennie, így a képviselet számára alkalomadtán lehetetlenné válik feladata elvégzése a kollektív szerződésekről való tárgyalás folyamán. Az üzleti körök kívánsága ez lehet. 

 

Részt venni vagy tárgyalni?

Wayne Eastman, a Rutgers üzleti iskola tanára (MacNewsWorld, febr. 6.): «A Foxconn előre menekülésével a kínai dolgozók és az ország is hasznot húz, kínai szindikalista módon együttműködhetnek, fókuszálva a kollektív szerződésekre és bátorítva a dolgozókat a részvételre.» Részvétel a vállalat életében - igen; de alkudozni a követelésekről - nem!

Ellentétes vélemény: «A munkások akaratát valóban kifejezheti, ha a dolgozóknak hagyják a választás lehetőségét», mondja Wang Jing, a pekingi Gazdasági Egyetem munkaviszonyokkal foglalkozó tanára, «mindenesetre ez jó megoldás. Azt mutatja, hogy a vállalat meg akarja javítani kapcsolatát a dolgozókkal.»(Reuters, febr. 4.)

Anita Chan kutató szkeptikus marad: «A Foxconn nem az első «demokratikus választásokat» szervező vállalat. A sajtó fényt vetett ezekre a választásokra, sehova nem vezettek. Csak reklám.»

A Sacom, egy hong-kongi civilszervezet, kiváló tanulmány közölt a Foxconn gyakorlatáról. Megjegyezte, hogy nem tudni még, a vezetés hány tagja lesz megválasztva demokratikusan munkatársaik által. A Sacom a szakszervezet valódi függetlenségét reklamálja.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––

 

Tanári munkabeszüntetése a reform ellen

December eleje óta tiltakozások és demonstrációk zajlanak a középkokú oktatási intézményekben, a pedagógusok elsősorban fizetésük módozatának megváltoztatása ellen lépnek fel. Wuhanban (Hubei tartomány) és Guizhou, Zhejiang Henan tartományokban sztrájkok voltak, csak januárban legalább 10 («China Labour Bulletin», jan. 28.).

A reform alapján bérük egy része szakmai teljesítményük alapján kerül megítélésre. Guangdongban pl. 200 tanár lépett sztrájkba dec. 23-án, miután megtudták, hogy ez bérük 30 %-át is érintheti. 3800 yüant keresnek (450€ kb), s miután ebből lejönnek a társadalmi terhek és a lakbér, a 30 %-os veszteség fenyegetése elviselhetetlen. Zhuhai városban egy szóvivő közölte velük: «A reformot be kell vezetni. Jellemző a tanárok gondolkodásmódjára, de a fix fizetéshez való ragaszkodás egy más korszak terméke. A reform csak azokat fogja sújtani, akik nem dolgoznak keményen.»

 

Átnevelő munkatáborok

A külföldi sajtó aziránt érdeklődik, hogy az átnevelő munkatáborok ügye valóban szerepel-e  a jövő hónapban sorra kerülő éves országgyűlési ülésszakon. Hallottunk egymásnak ellenmondó hivatalos nyilatkozatokat, egyesek megszüntetéséről, mások annak reformjáról beszélnek. Jelenleg ez a rendszer a rendőrségnek lehetőséget biztosít, hogy három évig terjedően kivonja a forgalomból azokat, akiket el akar hallgattatni.

De ha bezárják a táborokat, mit csináljanak lakóikkal? Wang Gongyi magasrangú igazságügyi tisztviselő, specialista («Financial Times», febr. 18.): «amikor a tüntetők elözönlik az utcákat, a rendőrség számára a stabilitás fenntartására más eszközöket kell találni». Szerinte a rendőrség két hónapja gyakorlatilag leállt a táborba küldés gyakorlatával; a 2009-es 160 ezer fogvatartott száma a múlt évre lecsökkent 50 ezerre és ezév végére pedig csak 20 ezer lesz. De hát milyen fejlődés az, ahol az állampolgároknak egyszerű rendőri önkény és nem bíróság ítélet által hosszú éveket kell szenvedniük szabadságuktól megfosztva, verésnek, túlzott kizsákmányolnak, sőt kínzásoknak kitéve ezekben a táborokban?

 

Ritka ítélet

Azok az állampolgárok, akik a helyi hatóságoknál az állami vállalati reform, vagy az illegális földelkobzás ügyében süket fülekre találnak, gyakran Pekingbe utazva a felsőbb hatóságokhoz fordulnak petíciójukkal. A helyhatóságok pedig legtöbbször magán őrző-védőket uszítva rájuk megpróbálják akadályozni ügyük előrehaladását. Egy pekingi bíróság 6 hónaptól 2 éves börtönig terjedően  elítélt tíz 17 – 32 éves személyt, akiket azért fizettek le, hogy illegálisan fogva tartsák a Hunanból a fővárosba peticiós céllal érkezett panaszosokat (Xinhua, febr. 5.).

Munkás Hírlap

Munkás Hírlap

Nemzetközi munkásmozgalmi információk – 13. sz.

 2013. január-február

 

2 évvel ezelőtt Tunéziában a munkások, diákok, fiatalok tízezrével tüntettek és elzavarták Ben Alit, a korrupt «szocialista» kormányfőt, az IMF és az Európai Unió szolgálóját, aki az országot alávetette ezek igényeinek. Munkásbizottságokat szerveztek szerte az országban, összállították követeléseiket, a nagy szakszervezeti tömörüléshez, az UGTT-hez fordultak…

A nép követelésein alapuló szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés  nyomán koalíciós kormány alakult.  Az Európai Unió, az USA és a szocialisták irányításával úgymond a demokrácia nevében, a diktatúra ellen, líbiai fegyvereik árnyékában és visszacsempészték a múlt erőit az Ennahda «moderált iszlám-köntösébe» bújtatva.

Ugyanez a forradalom kopogtat Európa ajtaján is.                                 

Európa a romok felé menetel a trojka (az Európai Unió, az IMF, az Európai Központi Bank) csapásai következtében, amely minden kormánytól megköveteli, jobboldalitól és baloldaltól, a bérek, nyugdíjak csökkentését… az «akadályozatlan» szabadverseny, a privatizációk nevében, s teszi ki a magántulajdon kénye-kedvére a közszolgáltatásokat, kórházakat, iskolákat, egyetemeket, közlekedést.

De Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, Nagy-Britanniában és másutt dolgozók milliói keresik a kivezető utat a programokkal szemben. Tüntetések, általános sztrájkok mindenfelé. Jelszavaik egyértelműek: «Ki a trojkával! A kormánnyal is vele együtt!». A szakszervezeti vezetés megsokszorozta a tiltakozásokat, de  csak szétforgácsoltan – egyedül Athénben 15 általános sztrájk egy év alatt! A szervezett tagság ezt akarja, nem a sok, de csekély eredményt hozó demonstrációt. S amikor Madridban és Barcelonában 2 millió dolgozó tüntetett a kormány lemondásáért, a vezetés azt javasolja, hogy kérjék a kormánytól azt a népszavazást, amely el tudná azt zavarni!

Erre született a válasz. A spanyol szakszervezeti felelősök és társaik felhívták az európai dolgozókat a Tarragonában tartandó munkástanácskozásra, ahol meg kell vitatni és meg kell alapozni az egységet az IMF-EU-EKB memorandumai, programjai, strukturális változtatásai ellen, mert ezek katasztrófához vezetnek.

Ma Tuniszban a már sokak által elfojtottnak hitt forradalmi hullám újra fellendült. Százezrek mennek újból az utcákra, dolgozók, diákok – szakszervezetükkel, az UGTT-vel – tüntetve és felkelve Chokri Belaïd meggyilkolása okán. A Demokrata Hazafiak Egyesült Pártja vezetője egyike volt, aki feltárta az EU-val kötött együttműködési szerződés természetét, leleplezte a kormány szervilitását Katarral, Szaud-Arábiával szembeni viselkedésében, rámutatott a szíriai imperialista beavatkozás céljaira.

A nép ismét felkelt a rendszer ellen minden jobboldali és baloldali, iszlám vagy világi párttal szemben egyaránt, amelyek Tunéziát is – mint Egyiptomot - a nagyhatalmak érdekeinek akarják alávetni …

Magyarország is hasonló akrobata teljesítmények színtere.

Emlékezzünk csak. 2012 decemberében Matolcsy miniszter bejelentette az újabb 367 milliárd forintos megszorítást a 2013-as évre. A kiadások «megnyirbálását», vagyis újabb intézkedéseket a közszolgáltatások csökkentésére, a privatizálás folytatására. A kormány célja a «költségvetési hiánynak az Európai Unió által meghatározott keretek között tartása» – milyen messze vagyunk Orbán Viktor függetlenségi nyilatkozataitól…

A következmények nem késtek. Az egyetemekre vonatkozó brutális intézkedések eredménye, hogy 2012-ben 30 ezerrel kevesebben jelentkeztek felsőfokú tanulmányokra, mint egy évvel korábban. Több százezer család nem képes gyermeke(i) tanulmányainak finanszírozására, több tízezer diáknak erején felül munkát kell vállalnia, mégis eladósodik, mire végez. És ha az állam kizárta volna az 53 ezer érettségizőt az iskoláztatási költség vállalásából, ez a szám visszaesett volna 30 ezerre a 2012-es iskolaévben … büntetve különösen a társadalomtudományokat, melyekben csak néhány száz állami hely maradna.

Az olajat a tűzre a  kormány bejelentése tette, hogy ezt a számot, a tandíjmentes helyeket 2013-ben 2/3-ra akarja csökkenteni.

Hivatalos és  «nemhivatalos» szervezeteikkel egységben tömeggyűléseken, a középiskolások küldötteivel együtt demonstráltak, tüntettek a hallgatók az egyetemi városokban, egyetemet, közhivatalt, hidat foglaltak. «Az egyetem a mienk! Viszlát Viktor, viszlát Rózsa!» és a lakosság szolidárisan visszhangozta.

«1./ Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!

2./ Követeljük, hogy legalább 44.000-en kezdhessék meg állami ösztöndíjas formában felsőfokú tanulmányaikat!

3./ Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!

4./ Töröljék el a hallgatói szerződést!

5./ Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!

6./ Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba!»

A magyar diákok mozgalma beírta magát minden európai diák általános ellenállási mozgalmába a privatizációs Bolognai folyamat és a tandíj brutális emelése, egész felsőoktatási karok eltűnése ellen – melyet minden kormány alkalmazott, nem csak ma Orbán.                                       

Ljubjana, Párizs, London, Madrid, Köln után most Budapesten tüntettek a fiatalok. És mekkora elánnal – a kormány destabilizálódott, visszakozásra kényszerült. Illúzióik vannak a diákoknak ? Nem hisszük. Egyikük azt mondja: «beszélgettem társaimmal, mind azt mondja, hogy az eddig elért eredmény csak látszat, hogy átmenetileg befogják a szánkat. Majd a következő adandó alkalommal szépen bevezetik, amit elterveztek.»  De nincs ezekben a szavakban sem lemondás, sem belenyugvás – más csatákra is szólít.

Mintegy válaszként a diákoknak, a pedagógusok is felemelik hangjukat.     

                                                                                                                         

 A közoktatásért!

(Nyílt levél a közoktatási intézmények helyzetéről)

Megdöbbenésünket és tiltakozásunkat fejezzük ki az iskolák visszaállamosításának következtében kialakult helyzettel kapcsolatban.

Január 1-jétől az addig önkormányzati tulajdonban lévő és önkormányzati irányítású iskolák a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) fennhatósága alá kerültek. A KIK alá rendelt és az iskolákat irányítani hivatott tankerületek hivatali szervezete nem épült ki, sok helyen a tankerületi igazgató egymagában – infrastruktúra és munkatársak nélkül – próbál megküzdeni a feladatával,nem készültek el a működési szabályzatok, nincsenek kialakítva a feladat- és hatáskörök, a felmerülő problémákat nem tudják megoldani, a kérdésekre nem tudnak válaszolni.

A tankerülethez tartozó összes iskolát egyetlen, helyismerettel nem rendelkező, egy távoli központból jelentésbekérésekkel irányítani próbáló tankerületi igazgató jogosult vezetni.

Míg az iskola mint intézmény a KIK-hez tartozik, az épület önkormányzati működtetésű maradt – tehát egy abszurd társbérlet lett az iskolából.

Az iskolák igazgatóit, akik eddig intézményeiket felelősséggel és hozzáértéssel vezették, megfosztották munkáltatói és gazdálkodási jogosítványaiktól, a központi akarat végrehajtó bábjaivá degradálták őket. Nincs lehetőségük még arra sem, hogy váratlanul adódó helyzetekben felelősséggel, megfelelő jogosítványok birtokában járhassanak el. Naponta alázzák meg őket újabb és újabb jelentések, listák és kimutatások bekérésével, teljesíthetetlen határidőkkel. Mindez a tanév kellős közepén, a félévzárás időszakában.

A kormányzat nem mérte fel erejét és lehetőségeit, de jure végrehajtotta, ám de facto nem képes végrehajtani az állami irányítás alá vételt. A régi struktúrát fölszámolták, az új még nem létezik. A helyzet irracionális.

A pedagógusok – politikai szimpátiától és világnézeti hovatartozástól függetlenül – aggódva, kirekesztettként szemlélik az erőltetett iramú, homályos tartalmú és célú átalakítást.

Oktatásunk, iskoláink, egyetemeink nemzedékek munkájával fölhalmozott nemzeti kincset képeznek.

Tiltakozunk e nemzeti örökség elherdálása ellen.

Tiltakozunk a tanárok, diákok, szülők bizonytalanságban tartása, a napi improvizációk ellen.

Tiltakozunk az ellen a gyakorlat ellen, hogy a kormányzat az érintettek bevonása, a velük való tényleges egyeztetések és tárgyalások nélkül, előkészítetlenül, még saját szakértőinek véleményét is figyelmen kívül hagyva forgatja fel az iskolák életét.

Tiltakozunk a valós helyzetet elleplező, megszépítő vagy félremagyarázó, a közvélemény félrevezetését szolgáló kormányzati kommunikáció ellen.

Követeljük, hogy az iskolák igazgatóinak adják vissza cselekvési lehetőségüket, hogy továbbra is felelősséggel működtethessék a rájuk bízott iskolákat.

Követeljük az iskola kiszámítható, nyugodt működésének biztosítását, a tanárok munkájának és szakértelmének megbecsülését, elismerését.

Követeljük, hogy a tankerületi igazgatók kinevezésének módja legyen nyilvános, és ezekbe a kinevezésekbe legyen beleszólása az érintett intézményeknek és vezetőiknek.

Követeljük, hogy a kialakult veszélyes és káros helyzet megváltoztatása érdekében haladéktalanul kezdődjenek valódi tárgyalások az igazgatókkal, a pedagógusokkal, a diákokkal, az oktatási szakemberekkel, a szülői, tanári és érdekvédelmi szervezetekkel.

Hiszünk a demokrácia erejében.

Ügyünk közös ügy.

Iskolák, tantestületek, egyetemi hallgatók, tanárok, oktatók, szülők, szakmai és érdekvédelmi szervezetek, csatlakozzatok tiltakozásunkhoz és követeléseinkhez!

Budapest, 2013. január 9.

(a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium 49 pedagógusa)

Budapesttől 1500 km-re, Párizsban ugyanez történik, ugyanebből az okból.

A szocialista Hollande kormány minisztere az alsófokútól a felsőfokúig átfogó oktatási reformot készített elő. Az iskolarendszer új tankerületi átalakítása ürügyén a köztársasági oktatás balkanizációját végzi a pedagógusstátuszok tönkretételével és az oktatás privatizációja érdekében. Ahogy Magyarorszàgon is.

Párizsban 8 ezer tanító tüntetett egységben szakszervezeteivel januárban a reform visszavonásáért. Februárban az egész országra kiterjedő sztrájkot szerveztek, néhány megyében 90 %-os volt.

S nem csak az oktatás forrong. Számos üzemben, különösen az autóiparban, a vasgyártásban, a kórházakban az elbocsátások, a bezárások ellen megsokszorozódtak a munkabeszüntetések. Eközben folyik a mali háború – amelybe a magyar kormány is invesztált – piszkos gazdasági/politikai érdekekért a mi pénzünkből, amiből «nem futja» a társadalmat érintő célokra…

Magyarország, Spanyolország, Németország… Az olasz proletariátus elutasította az Európai Uniót, Monti, a kormány élére kinevezett európai biztos a szavazatoknak alig 10 %-át kapta, megsemmisítő vereséget szenvedett el.

Kovácsolódik a munkásosztály egysége  – saját mozgalmán keresztül a trojka diktatúrájának leállításáért.

Kik vagyunk? A Munkás Hírlap szabad kiadvány. Munkásaktivisták, szakszervezeti tagok kiadványa, akik harcolunk a termelőeszközök magántulajdona ellen, a kizsákmányolás ellen, az IMF és az Európai Unió ellen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért. Harcunkat a magyar munkásmozgalom folytonosságához kapcsoljuk, céljaink megvalósításáért e keretek között küzdünk - ahogy azt elődeink tették 1919-ban, 1956-ban.

Internacionalisták vagyunk, az összes nemzet, nemzetiség egymás közötti egyenlőségét a nemzeti kisebbségek egyenjogúságára alapozva követeljük. Éppen ezért a munkáshatalom és a demokrácia elvéért szállunk síkra, a Dunamenti és Balkáni Föderációért, szabad népek szabad Európájáért, a szabad világ tagjaként.