2013. február 24., vasárnap

Nemzetközi információk


Nemzetközi információk
Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
113 sz. (482) –2013. febr. 22.

 

 

Olaszország

 

 

Mario Monti lemondása után febr. 24-25-én törvényhozói választások

 

«Egyetlen lista sem nyeri meg a választásokat»

 
Olyan dolgozó nincs, aki azt gondolná, hogy a választások kiutat jelentenek. Sokan mondják: «Kire lehetne szavazni? Senkire. A legkevésbé rosszat kellene választani, de van olyan?»

Az biztos, hogy a politikai instabilitást ezek a választások csak súlyosbítani fogják. Ne feledjük, azért kellett előrehozni őket, mert a (demokrata párti Bersani és Berlusconi támogatta) Monti-kormány nem volt képes a dolgozók ellenállását leküzdeni. Ez az ellenállás kötelezte a CGIL vezetését a termelékenységi paktum aláírásának megtagadására. Két év alatt sem sikerült az Európai Unió teljes ellenreform-készletét bevezetni, holott támadásai következtében a lakosság 30 %-a a szegénységi küszöb alá került.

 
Új legitimitást kell találni tehát a programok alkalmazásának folytatására. De egyetles lista, se a demokrata párti Bersanié, sem Monti centrista listája nem tud győzni. Jelentős lesz a távolmaradás és a tiltakozó listákra (Grillo, Ingroia) szavazás. A felmérések szerint egy kis előnye van a Demokrata Pártnak, de a szenátusbéli többséget nem éri el.

 
A burzsoáziának ebben a bomlásában a tőkésosztály keresi a hogyan tovább útját. Bersani és Monti megkísérlik a választ, és abban megjelölik, hogy «készen állnak a választások utáni egyezségre», új szövetségre a «stabilitás» garanciája érdekében.

De a «stabilitás» vagy «instabilitás» nem egyszerű aritmetiakai operációs termék, hanem először is az osztályharc eredménye. Ez pedig nem szünetel a kampány alatt sem: szülész-nőgyógyászok febr. 12-i sztrájkra, sztrájkbejelentés a szállításban, az ILVA nehézipari vállalatnál, stb.

 
Ebben az országban, ahol naponta ezer üzem bezárását jelentik be, a helyzet robbaná előtti.

 
Most, hogy a dolgozók elvetik az Európai Unió destruktív politikáját, központi kérdés a szakszervezeti függetlenség.

 
Febr. 2-án Torinóban tartottunk a munkásmozgalom függetlenségért tanácskozást 35 dolgozó, szakszervezeti felelős és tag, aktivista részvételével. Beszámolónk itt alant.

Lorenzo VARALDO

 

Torino, febr. 2. – a munkásmozgalom függetlenségéért,

 Berlusconi-Monti intézkedései visszavonásáért, a TSCG (GPUSKK, az új európai szerződés) eltörléséért

 

A vitában egy pedagógusszakszervezeti küldött a trojka programjairól szólva feltette a kérdést:

 
«Hát akkor, hogy a bejelentett támadásokat elhárítsuk és más perspektívát nyissunk, nem az kellene, hogy a szakszervezetek is szembeszálljanak az Európai Unió diktátumaival, teljes függetlenségük birtokában kiálljanak a bejelentett intézkedések ellen, azok ellen is, amelyek mellett  Berlusconi és Monti kötelezte el magát és mobilizáljanak a többség akarata teljesítéséért, akármilyen kormány is legyen hatalmon?

A CGIL vezetésének aláírás-megtagadása a termelékenységi paktumot illetően – ellentétben azzal, ami a Fornero-törvénnyel és a Marchionne-programmal történt, “visszavonásukat” sosem kérték — lehetséges, hogy egy független politika kiindulópontja.»

 
Egy telefonközponti szakszervezeti küldött elmondta, hogy szakszervezeteik aláírtak egy egyezményt a már eddig is szörnyű rugalmasság növeléséről. Hozzátette: «azt írták alá, amit Franciaországban elutasítottak. Ez az, ami az országos szerződést hatálytalanítja, bennünket visz az alvállakozók dolgozóival versenyhelyzetbe. Harcolni kell az olyan apparátus ellen, amely bennünket akar meggyőzni arról, hogy nincs mit tenni».

 
«Mindent, amit a szakszervezetekről mondotok, igaz, a gondok óriásiak», mondta a Pirelli munkása, szakszervezeti bizalmi. «De a szakszervezetre szökség van, hogy többet nyomjunk a latba, hogy megvédjük a követeléseinket.»

 
Szintén egy pedagógus szakszervezeti felelős tette hozzá: «Nem szabad azt mondani, hogy a szakszervezet semmire nem való. Ezt a tőke mondja, hogy megsemmisítse a munkásosztály szervezeteit. Én magam nem tudom még, hogy szavazok-e; lehet, hogy Ingroia listájára, de az is lehet, hogy senkire. Olaszországban a dolgozóknak nincs független pártjuk, ez pedig közvetlenül kapcsolódik az Európai Uniótól való függetlenség kérdéséhez.  Még a leginkább balra levő Ingroia is az adósság- és az európai direktívák keretében marad. Tehát nem ez a választás fogja a kellő választ megadni. A központi kérdés az marad, hogy a szakszervezetben kell harcolni a függetlenségért.»

 
Részlet az elfogadott felhívásból

 
«Különböző szektorokban dolgozók, szakszervezeti felelősök, különböző irányzatokhoz tartozó aktivisták vagyunk  (...).
 
Egyetlen dolgot akarunk: ez a politika érjen véget.
 
Az akarjuk, hogy iskolai, kórházi hálózatunk, szociális védőhálónk ismét működjön és fejlődjön; hogy a megszüntetett állásokat helyreállítsák és a magáncégek profitnövelésére eladott közszolgáltatások, közüzemek ismét közös tulajdonban legyenek.
 
Azt akarjuk, hogy az országos szerződések megújuljanak, valódi bérnövekedéssel helyreálljon a vásárlóerőnk, eképpen a termelés fellendüljön, leálljanak az üzembezárások és véget érjen a technikai munkanélküliség.
 
Mi van ehelyett? Nemcsak, hogy egyetlen párt sem kínálja ezt a jövőképet, hanem mindenki azt akarja elhitetni, hogy ezek abszurd, irreális kívánságok (...).
 
Belehajszoltak abba, ahová kerültünk. Az Európai Unió és trojka azt akarják, hogy akárki legyen a választások győztese, ugyanazt a detruktív politikát kövesse, amelyet eddig is minden kormány,  Berlusconi és Monti is (...).
 
Többször és többmilliónyian tüntettünk, sztrájkoltunk, próbálkoztunk az ellenállással minden kormány alatt, kimutatva, hogy készek vagyunk a programok blokkolására. Mi az, ami hiányzott?  Tény, hogy rendszeresen szembetaláltuk magunkat szakszervezeti vezetőinkkel, akik nem hajlandóak világosan kimondani, vissza kell vonni a programokat és ezért küzdeni teljes erővel.     Persze ahhoz, hogy kimondják a «visszavonás», szakítani kell az európai szerződések logikájával és valódi független álláspontra kell kerülni. De ma ki gondolhatja egy pillanatra is, hogy a trojka diktátumának elfogadása megmenthet bennünket (...) ? »

 


Nagy-Britannia


Interjú


Beszélgetés a Labour Party hatfield-welwyni  önkormányzati csoportja titkárával, Kieran Thorpe-pal


Kieran Thorpe a 100 ezer választóval bíró Hertfordshire-ben a Labour Party hatfield-welwyni önkormányzati csoportja titkára. Az önkormányzati tanácsban 48 tanácsos van, ebből 34 konzervatív, egy független és 11 a Labour Partyé.

A valamikor prosperáló várost ma a növekvő munkanélküliség, a közszolgáltatások tönkretétele jellemzi.

Kirian Thorpe szintén egyik aláírója a «Labor helyhatósági képviselőinek a költségvetési megszorítások elleni országos szövetségét» meghirdető kiáltványnak. Ezen címen csatlakozott a tarragonai munkástanácskozás előkészületeihez.

 
-         Miért csatlakoztál a munkástanácskozáshoz?
 

-         A helyhatósági képviselők közül sokan teszik fel a kérdést, hogy mi folyik most, de nem foglalnak állást a megszorítások ellen, mert elszigeteltnek érzik magukat és nyomásnak vannak kitéve. Nekünk nincs többségünk a hatfieldi önkormányzatban. Az önkormányokban tapasztaljuk, a megszorítások a lakosságot, a lakónegyedeket érintik. Az ellenállás megszervezésére bocsátottuk ki ezt a kiáltványt, szavazunk a megnyirbálások ellen, reméljük, hogy képesek vagyunk támpontot nyújtani azoknak, akik tenni akarnak ugyanezen célért.


-         Számosan a baloldalon azt mondják: «Tudjuk jól, de nem tehetűnk semmit, az adósságot vissza kell fizetni».
 

-         Szerintem ez hamis érvelés. Hogyan lehet egyszerre meggyőződve lenni arról, hogy a megszorítások óriási károkat okoznak és mégis hagyni? Ugyanakkor tudom, hogy ez sokszor nagyon nehéz, nekünk ellenzékben könnyebb. De szerintem, ha a helyi képviselők nemet modnanak a kormánynak és elutasítják a megszorításokat, akkor ott fennt változtatniuk kell. Érdekes, hogy még a konzervatív képviselők is írtak a miniszterelnöknek, hogy túl messze megy és nincs már mit lenyesegetni.


-         Milyen megszorítások vannak Hatfiedben?

 
-         Elképesztő méretűek. Nézzük pl. a lakásadót. A legszegényebbeknek is fizetniük kell, holott azelőtt felmentést kaptak. A «nem használt» szobákra is kivetették. Ha egy házaspár szociális, tehát alacsony bérű lakásban él, amelynek 3 helyisége van, rájuk is vonatkozik. Próbálnak egészen parányi lakást találni, de nincs. Hogy erőltessék, megszüntetik számukra a lakhatási támogatást. De ha nincs módjuk rá és nem tudnak fizetni, mit lesz? Mindenhol azt lárjuk, hogy a karitatív szervezetekhez áramlik a pénz… De egész sor gonddal talákozunk, idejönnek az emberek segítségért, pl. ha elvesztik a fedelet a fejük felől, de Hertfordshire-ben megszűnt a hajléktalanok egyesülete, bazárt, nincs kihez fordulni. Az idősek otthonai most kezdik becsukogatni kapuikat. Aztán, most pl. esik a hó, a havat nem takarítják el, mert az úthálózatot privatizálták. Nem tudom, máshol hogy van, de a háztartási szemetet itt csak kéthetente viszik el. Ha közbejön valami, akkor pedig elmarad és csak havonta egyszer. Télen hagyján, de nyáron bűzlik minden. De az adó ugyanannyi, csak a szolgáltatás kevesebb.


-         A kiáltvány azt mondja, az aláíró képviselők a szakszervezetekhez fordulnak közös munkára invitálva azokat …
 

-         A helyi adminisztratív szolgáltatásokat magánkézbe adták. Nincs már iparunk, a British Aerospace megszűnt. Olyan szakszervezetekkel dolgozunk, amelyek még léteznek, mint a közszolgálati Unison. Szükségünk van egymásra, mert a Labour helyi képviselői a nép gyermekei, rászorulunk a postások, szakszervezetük, a CWU támogatására, mi pedig képviseljük, próbáljuk védeni őket. A TUC helyi szervezeteivel is együttműködünk, a vízvezetékszerelők, az építőmunkások, stb. szakszervezeteivel, közöttük sok fiatallal. Nem valami hivatásos politikai trükköt alkalmazunk, mindenkinek megvan a maga helye.


-         Mit gondolsz a tarragonai felhívásról?
 

-         Mint minden brit, figyeljük, hogy mi történik Európában. Azt állítják, hogy Portugália, Spanyolország, stb. ugyanúgy, mint Görögország, a saját hibájából jut csődbe. De túl ezeken az idiótákon, látjuk, hogy milyen következményekkel jár az emberekre, a fiatalokra. A számok azt mutatják, hogy Spanyolországban a fiatalok csaknem 60 %-a munkanélküli. Felháborító. Nagyon itt az ideje, hogy az emberek egyesüljenek Európában. Ami történik, az totálisan igazságtalan, nem csak bizonyos országokban, az egész világon. Ez az oka annak, hogy támogatom a tanácskozás megtartását, hogy válaszolni tudjunk, mit kell tennünk. Ott szeretnék lenni Tarragonában, ha valami közbejön, képviseltetem magamat.

 
Jean-Pierre BARROIS


 

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.