Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

115.sz. (484) – 2013.márc.8.

 

 

Spanyolország

 

Európai Munkástanácskozás, Tarragona – 2013. márc.15-16-17

 

 

“Le a trojka diktatúrájával!

A dolgozók, a nép jogaiért!”

 

Tarragona, a katalán és valamennyi spanyol nép büszke arra, hogy az európai munkástanácskozás helyszínét adhatja. Olyan munkástanácskozásét, amelyen 13 európai ország képviseletében több mint 200 munkásaktíva fogja megvitatni a szociális és dolgozói jogok ellen indított kemény offenzíva körülményeit és akciókra, ellenállásra, harcra tesz javaslatokat.

 

Nincs kétség, bennünket, európai dolgozókat soha nem látott támadás ér a tőke intézményei, a trojka és cinkos kormányai részéről, olyan támadás, amely a történelemben 100 évvel visszaveti a társadalmat.

 

Kevesebb mint 4 év alatt elvesztettük a harcban évszázadok alatt megszerzett jogainkat, olyanokat, mint a munkát mindenkinek, a méltó munkát, az élet nyugodt befejezését biztosító nyugdíjat, az elegendő és megérdemelt fizetést, az általános és minőségi közegészségügyet, az oktatást mindenki számára, a nem csak a gazdagok számára fenntartott egyetemeket, a beteségünk alatti járandóságainkat, stb. Erről szól a ma.

 

A demokrácia abszurd válságában élünk, az antidemokratikus intézmények paródiáját éljük, ezek diktálják életünket, sorsunkat, a tőke és a hatalmasságok szolgálatában.

 

Olyan népek sorába tartozunk, amelyeknek már nincs szuverenitásuk, olyan országokban, ahol a harcban és áldozatok árán elért általános választójog perverz átalakuláson ment keresztül és kormányaink többsége a tőkés diktatúra cinkosa.

 

Ez nem az európai nemzetek és népek azon uniója, amit mi akarunk. Amit mi akarunk, az testvéri összefogás a többség és nem egyesek érdekében; amit mi akarunk, az szabad és a népekkel szolidáris unió a beavatkozás, a háborúk ellen (amelyeket «humanitárius» ürüggyel hirdetnek); amit mi akarunk, az a szabad egyének alkotta valódi demokratikus szövetség (ma az EU-ban millióknak nincsenek állampolgári jogaik); amit mi akarunk, az a szuverén népekből álló unió, az egymással szolidáris dolgozók szövetkezése és nem pedig – úgy, mint ma – a darab kenyérért egymással szembeállítottak Uniója.

 

Kényszerítenek bennünket, hogy mi határozzuk meg, ki legyen az, aki életfeltételeinket még alacsonyabbra degradálja, hogy az autógyártást növelhessék és más országainkban élő testvéreinket fosszák meg munkahelyüktől.

 

Meg kell vitatnunk mindezt. Létre kell hoznunk Európa minden népe és nemzete ellenállása, a sokmilliói dolgozó máris folyó harcának legoptimálisabb eszközeit.

 

Folyamatos harcunk nemzeti keretekben folyik, nemzeti osztályszakszervezeteink vezetésével, míg a tőke szervezetei a dolgozók és népek kizsákmányolására nagy hatásfokkal nemzetközi keretekben működnek.

 

Ezen változtatni kell. Valódi közös és összehangolt akciók kellenek minden európai nemzet szintjén. Ennek hogyanját kell megbeszélnünk.

 

Meg kell határoznunk közös céljainkat. A dolgozók, a fiatalok az utcákon követelik a munkajogokat érintő reformok, a kiigazítási programok, a nyugdíjrendszer átalakítása, a trojka által diktált megszorítások visszavonását. Ezen követelések körül vannak azok a célok, amelyek lehetővé teszik szervezeteink koordinált akcióit.

 

Ha – mint kikerülhetetlent – elfogadjuk a kiigazítási, konvergencia, stb. programokat, megelégszünk azzal, hogy elég azokat meglágyítani, «szociálisan elfogadhatóvá tenni», a «deficit- és adósságcsökkentés» határidejét kitolni, akkor közös akcióknak nincs értelme.

 

Ez a vitát kell megnyitni.

 

Jordi Salvador Duch

 

 

Olaszország

 

 

Egy héttel a törvényhozói választások után nincs ember, aki megmondanná, mi lesz a válság «megoldása»

 

Tehát nem tudni, hogy a pártok és a köztársasági elnök hogyan próbálkoznak majd a választásokkal még súlyosbodott politikai válság megoldásával.

 

Az biztos, hogy a politikusok ilyen vagy olyan formában, de rendelkezésre állnak egy olyan kormány felállításához, amely a pénzügyi piacok igényeit akarja kielégíteni.

 

A szavazás után a köztársasági elnök azonnal Németországba sietett, hogy átadja a következő üzetenet: «Olaszország helyzete nem könnyű, de egyvalami biztos: kötelezettségünket be fogjuk tartani.» Milyen «kötelezettséget»? Amit a GPUSKK (a legújabb európai szerződés) szigorítási programként előír: évenként 50 milliárd eurós megnyirbálást 20 éven át!

 

A megvalósítás nem lesz egyszerű, az biztos. Pier Luigi Bersani, a Demokrata Párt vezetője azonnal javasolta az «Ötcsillagos Mozgalomnak», hogy támogassaa a PD-t. Beppe Grillo, a mozgalom vezetője, aki a politikai demokrácia és a dolgozói önvédelmi szerveződéseinek szabályait felrúgná,  látszólag elutasította.

 

De többször is megerősítette: «közvetlenül nem támogatjuk a kormányt, de minden törvényt megszavazunk, amely kompatibilis programunkkal». Hogy mit jelent ez? Grillo és a mozgalom másik «guruja», Gianroberto Casaleggio (egy digitális konzultációs cég tulajdonosa) pontosították ezt a «programot». A képviselők számának csökkentése, a «stabilitást» elősegítő új választási törvény, a korrupció elleni küzdelem, a tartományok és az ötezres lakosság alatti önkormányzatok megszüntetése – ami több tízezer munkahelyet likvidálna a közszolgáltatásban. S végül a legfontosabb: programja az adósság csökkentését tartalmazza a «pazarlás megszüntetésével». Ez pedig nem több és nem kevesebb, mint a közkiadások csökkentése… és «nem akarjuk az eurózónát elhagyni.»

 

Egyik oldalról tehát Grillo tudatta, hogy a látszat ellenére a trojka diktátumai támogatásában rendelkezésre áll. Másik részről pedig Berlusconi bocsátott ki egy «felelősségi javaslatot» a nemzeti egységkormány felállítására, merthogy «a piacok nem várhatnak».

 

Ebben a kontextusban láttak napvilágot az első szakszervezeti álláspontok. Susanna Camusso, a CGIL főtitkára számára egy Bersani-Berlusconi kormány elfogadhatatlan. Ami előnyösebb lenne, az a Bersani-Grillo társulás, vagyis a PD együttműködése egy többszörösen szakszervezetellenes társasággal! Ami a CISL-t illeti: egy «új Montit» kell találni, hogy nemzeti egységkormány jöhessen létre!

 

 

De hogy’ érkeztünk idáig?

Induljunk ki 2006-tól…

 

Hogyan lehetséges a szakszervezeti vezetés hallgatása, vagy ilyesfajta álláspontja?

 

2006-ban a Refondation communiste (a Sinistra Critica-val) és az Olasz Kommunisták Pártjával (PdCI) 3,9 millió szavaztot kapott. De mégis úgy döntöttek, hogy Prodi kormányát támogatják, amely megszavaztatta a kölcsönöket az afganisztáni háborúra, a szigorításokat, privatizációkat, az országos szerződések, a nyugdíjak  obligón kívülre helyezését, stb. Tehát az Európai Unió diktálta egész politikát, az eurót támogatták miniszterükkel, kamarai elnökükkel!

 

Így döntöttek, elárulva azok reményeit, akik az iskolai ellenreform, a munkaerőpiaci és nyugdíj ellenreform, stb. visszavonására szavaztak. 3,9 millió szavazatot kaptak 2006-ben… és 2008-ban be sem kerültek a parlamentbe!

 

2013-ban a  Refondation communiste és a PdCI az Ingroia-koalícióban mutatkozik be. Programjában a koalíció jelzi, hogy meg kell  «reformálni az Európai Uniót … és a vállalkozók számára biztosítani kell projektjeik megvalósulását anélkül, hogy az adók és a bürokrácia agyonnyomnák őket». Röviden, a programnak semmi köze nincs a dolgozók érdekeihez. Az eredmény: 1,8 millióval kevesebb szavazat, és a koalíció pártjai ismét a parlamenten kívül találták magukat.

 

A mai helyzetben egyetlen párt sem tud kiutat mutatni a dolgozók számára és ez annak eredménye, hogy nincs olyan párt, amely hajlandó szakítani az EU-val valóban független álláspont hiányában. Ez viszont ismét felveti az olasz munkásosztály független politikai képviseletének kérdését.

 

Erról szól a vita, ami a «bizottság egy dolgozói független párt létrehozásáért» kereteiben zajlik (alapítva 2009-ben  a Tribuna Libera körülötti aktivisták által, mely a helyhatósági választásokon is listát állított).

LV

 

 

Algéria

 

Az algériai UGTA szakszervezeti tömörülés és a PT (Dolgozók Pártja) levele

A megszálló háborúk a beavatkozás ellen, a nemzetek integritása és szuverenitása védelmében

 

Barátaink!

2011. dec. 10-11-12-én Algírban sürgősségi konferenciát tartva összeültünk. Megvitattuk a NATO líbiai intervenciója nyomán felmerült kérdéseket, annak jelentését és hatását a Szahel-övezetben, amely puskaporos hordóvá változott annak nyomán, hogy Líbiából érkező fegyverek a terrorizmust táplálják.

 

A vita lehetővé tette, hogy a nemzeteket fenyegető veszély nagyságát, a dolgozókat az egész kontinensen fenyegető offenzíva btutalitását felmérjük és bizottságot hoztunk létre azért, hogy együtt cselekedjünk.

 

Egy évvel később, a Maliban történt francia intervenció után, jan. 17-én terrorista támadás érte Algériát a Tiguentourine gázfeltáró megtámadásával. A térséget érő kockázat konkrét formát öltött.

 

Ez az egy esemény is világosan kimutatja, hogy a régió minden nemzete veszélyeztetett a háború kiszélesedése, törzsi diszlokációja és a terrorizmus  által – miközben Franciországban és az összes, a katonai intervenciót támogató országban, kezdve az USA-val, a háborús költségvetés robbanásra kész a szociális költségek lefaragásával és akadályok állításával a gazdasági fejlődés elé.

 

Ezért szeretnénk a lehető legrövidebb időn belül ismét összehívni egy konferenciát Algírban.

 

Nemzetközi riposzt szervezését javasoljuk a genfi Nemzetközi Munkaügyi Konferenciával egyidőben, 2013 júniusában, szövetkezve a nemzeti szuverenitáshoz, a nemzeti integritáshoz ragaszkodó szakszervezetekkel és pártokkal, amelyek a belső ügyekbe való beavatkozással szemben állnak és valódi szakszervezeti szolidaritást fejeznek ki.

 

Máris közölhetjük, hogy a Nemzetközi Egyetértés támogatja kezdeményezésünket, és több afrikai szervezet is nyilatkozott a mali katonai beavatkozás ellen.

 

Abdelmadjid Sidi Saïd

az UGTA főtitkára

Louisa Hanoune

a Parti des travailleurs főtitkára

 

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse