Etiópia

Olvashattuk, a kínai cipőgyártó óriás áthelyezte üzemét a világ egyik legszegényebb országába, ahol a lakosság 80 %-a még a mezőgazdaságból él.

Lakások a ponyva alatt

Most TV-riportban láthattuk is, miért.

A kínai gyáros etiópiai gyárában nem tornacipő, hanem luxuscipők kézi gyártása folyik a legnagyobb márkák számára, pl. 200 dolláros Guess-csizma, méghozzá igen kedvező áron előállítva, mindössze 8 dollárért. A termelés itt napi kézezer lábbeli. A delokalizált kínai gyáros szerint itt a munkaerő tízszer olcsóbb a hazainál, de «a kínaiak ötször produktívabbak… nem baj, megtanítjuk őket, egy kis idő múlva utolérik majd!». Reggelente kínai nyelven vezényelve megtornáztatják a felsorakozott dolgozókat, meg is énekeltetik őket, hogy formában legyenek. Kell is, mert az átlagos munkaidő heti 67 óra… havi 23-40 eurós bérért. Hasonlóan a török, indiai,  pakisztáni munkáltatókhoz, az Ikeához, az Aldihoz, a Carreforhoz, a H&M-hez, stb… A nagy márkák a bangladesi katasztrófa után (az összeomlott épület maga alá temette a munkásokat) maguk számára «kötelező» erkölcsi kódexet írtak alá: rendszeresen ellenőrzik beszállítóikat, hogy azok betartják-e a nemzetközileg elfogadott munkanormákat. Például nem alkalmaznak gyermekeket. Amerikából jön is az – érkezését előre bejelentett – ellenőr, odalép a csakugyan fiatalkának tűnő kislányhoz: hány éves vagy? A megszepppent válasz: 18. A riporter kérdi: ez volt az ellenőrzés? Hát, nincsenek nála iratok – hangzik a válasz.

 

A nemzetközi tőke – és a «kommunistának» mondott kínai imperializmus –  itt találta meg a profitnövelés legújabb vadászterületét. Még olcsóbb és kizsákmányolhatóbb dolgozókat, és jogi, környezetvédelmi szempontokkal sem kell vesződni. A húszezer ember, a vad- és háziállatok egyedüli vízellátását biztosító barnásszürke tóban felfordult hasú halak lebegnek.