Fasizmus – nácizmus

 

 A fasizmus a nagy társadalmi-gazdasági válságok idején lecsúszó középosztály mozgalma. A fasizmus társadalmi bázisa alapos társadalmi és önkritika hiányában nem érti lecsúszása okát, meg van rémülve, elveszettnek, sebezhetőnek érzi magát. Ezért

a) bűnbakot keres és talál;

b) csordába verődik;

c) fanatikusan rábízza magát egy karizmatikus, demagóg vezérre;

4) a tőle másképpen gondolkodókkal és az általa megjelölt bünbakokkal szemben szélsőségesen agresszív;

d) magát a nemzet legkiválóbb képviselőjének tartja, ezért szélsőségesen nacionalista, soviniszta (idegengyűlölő);

e) a válság legyőzésének, megelőzésének útját a "munka társadalmában", az erőszakosan fenntartott osztálybékében (korporativizmus), a kizsákmányolásnak szinte (vagy egészen) a rabszolga-munkáig való fokozásában látja.

[megjegyzés: a jelenség nevét Mussolini mozgalmától vesszük kölcsön, amely e jelenség prototípusa]

A nácizmus a fasizmus szélsőségesen rasszista formája, amikor is a bűnbakot rasszista alapon keresi és találja meg és a rabszolgamunkát a rasszizmusa tárgyául szolgáló társadalmi csoport esetében természetes módon alkalmazza.

[megjegyzés: a jelenség nevét Hitler mozgalmától vesszük kölcsön, amely e jelenség prototípusa]

Rendszeresen kijelentik, hogy az Orbán-rendszer nem fasisztoid, hiszen nem zsidózik. Miközben az súlyosan korlátozza a demokráciát, büntetőjogi eszközökkel kezeli a szociális problémákat, bűnbakokat gyárt, a "munka társadalmát", azaz korporatív rendszert épít ki, stb. stb. - vagyis a fasiszta állam sok-sok kritériumát valósítja meg - de tényleg nem (nagyon) zsidózik, cigányozik.

(Phoenix)