2013. november 10., vasárnap

Nemzetközi információk


Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

 

149. sz. (518) 2013. nov. 1. 

 

Olaszország

 

A négyórás  “általános sztrájk” felhívása apropójára

 

Enrico Letta kormánya bemutatta a pénzügyi stabilitás törvényét, a három legnagyobb szakszervezeti tömörülés novemberre négyórás «általános sztrájkot» hirdetett. Néhány hete ugyanezek a tömörülések ugyanennek a kormánynak felajánlották szolgálataikat, hogy megmentsék.

 

Ezek a tömörülések már aláírtak a kormánnyal és a munkáltatókkal két paktumot, melyek a dolgozók jogait érinték, sőt, a szakszervezetek létét is megkérdőjelezik. Azután pedig éppen ezek a szakszervezetek javasoltak a munkáltató Confindustriával közös programot, amelynek az Európai Unió direktíváinak alkalmazása a cél.

 

Ez a pénzügyi stabilitási törvény emeli a közszolgáltatások tarifáit, ezekre új adót vet ki, az egészségügyből 1,5 milliárdot, a közigazgatásból 2 milliárdot vág le, új regionális és helyhatósági adókat vezet be, stb. Összegzésül: a dolgozóknak kell még többet fizetni, holott a spekulánsok, a tőkések újabb adócsökkentéshez jutottak.

 

A dolgozók, a bizalmik, az aktivisták reagálására a szakszervezeti vezetők sztrájkról döntöttek. De hogyan? Susanna Camusso, a CGIL főtitkára: «Meg akarjuk változtatni a törvényt, annak végső eredményét tiszteletben tarva.» A végeredményt? De hát ez semmi más, mint a direktívák, a Maastrichti kritériumok és a legutóbbi fiskális szerződés végrehajtása!

 

Nem ez a «végső eredmény» az ország gyalázatos helyzetének az oka? Ugyanez a Susanna Camusso pontosít: «Az intézkedések nem hatékonyak.» Nem hatékonyak? Akkor netán még több megszorítás kellene?

 

Luigi Angeletti, az UIL főtitkára: «Ezt a stabilitási törvényt Brüsszel diktálta. Egy dolog biztos, a munkanélküliek száma emelkedni fog». Igen? Akkor miért kéri szintén a törvény bevezetését? S miért kell régiónként, városról városra változó dátumokkal megszervezni? A Confindustria vezetője (markába röhögve): «Négy órás sztrájkot még kezelni tudunk». Guglielmo Epifani, a Demokrata Párt képviselője, a CGIL volt főtitkára: «Bizonyos aspektust meg kell változtatni, de a lényeg, hogy az Európai Unió követelte határokat tiszteletben kell tartani.» Azért a játék még nincs lejátszva…

 

A pénzügyi stabilitási törvény minden napra hoz «meglepetést», így tudtuk meg, hogy 1120 eurós nyugdíjt 300-zal akarnak megcsonkítani, vagy a közigazgatási költségeket 10 milliárddal csökkenteni, és, hogy «privatizációk lesznek».

 

Az emiatti felhárodás ösztönzött legutóbb Rómában tüntetésre 50 000 dolgozót, korábban a Cobas (1980-ban a szakszervezeti konföderációk ellen létrehozott bázisbizottságok) sztrájkjára, a munkanélküliek, hajléktalanok tiltakozására, valamint 200 ezer dolgozónak az alkotmányreformmal szembeni megmozdulására.

Viszont igaz: ezen megmozdulások kezdeményezői közül egyik sem vetette fel az egység központi kérdését a pénzügyi stabilitási törvény visszavonásáról.

 

Ahogyan már kimondta a CGIL egyik küldötte okt. 5-én a «munkásmozgalom függetlensége védelméért, az Európai Unióval való szakításért» mozgalom tagjaként: «Nincs szükségünk megosztott sztrájkokra, tüntetésekre, ahol nincsenek világos jelszavak, nekünk valódi sztrájk kell az intézkedések visszavonásáért.»

Ennek értelmében bocsájtottuk ki: «Semmiféle segítséget sem Lettának, a szakszervezeti vezetők aláírásának visszavonását a paktumokról, szakítást az Európai Unióval».

Lorenzo Varaldo

 

 

Oroszország

 

A Tudományos Akadémia reformja elleni mobilizáció

 

 

Mark Vasziljev cikkének folytatása (első része előző számunkban, teljes egészében megjelent a Rabochie Izvestiya 2013. okt-i számában)

 

Sorban haladva, íme ami történt: 2013.júl. 1-én megjelent a törvénytervezet nyilvános vita nélkül, a Duma megvizsgálta, majd 5-én el is fogadta.

Fő rendelkezései, valamint elfogadásának módja a tudomány világában rendkívül negatív fogadtatásra talált. «A reform egyszerűen rémálom», nyilatkozott Valerij Cseresnyev, a Duma tudományos-technológiai bizottsága elnöke, az Igazságos Oroszország képviselője.

 

«Jelenleg az akadémiai költségvetés évente 62 milliárd rubel, vagyis 2 milliárd dollár; ez annyi, mint egy közepes amerikai egyetem költségvetése. Gondolják el, az Akadémia 436 intézménye osztozik annyin, amennyin egyetlen egyetem.» «Jelenlegi büdzséje 3-4 szer kevesebb, mint a 90-es években», folytatja.

2013 nyarán az akadémiai szakszervezet a köztársasági elnökhöz forduló levelet körözött az állampolgárok között aláírásra a Duma törvénytervezete ellen. Több mint  119 000 aláírást kapott, elküldte az elnöki hivatalnak.

Rendkívül gyors reagálással a tudományos világ és a szakszervezeti bázis azonnal megmozdult.

A törvénytervezetet ellenző akadémikusok megalapították a Júl. 1. Klubot és az akadémiai intézetek koordinációs hálózatát. A két szervezet, a Fiatal Kutatók Tanácsa és a szakszervezet kezdeményezésére aug. 29-30-án tanácskozást tartottak a törvénytervezet megvizsgálása és alternatív javaslat céljából. A tanácskozást támogatta a Kutatók Tanácsa és az akadémiai intézetek igazgatótanácsa is.

Miközben a parlament felsőháza megszavazta az Akadémiát megreformáló törvényt, kb. 500 személy (engedély nélkül) tüntetett az épület előtt ilyen feliratokkal: «Őrizzük a tudomány egységét», «SOS Tudományos Akadémia».

Letartóztatások is voltak, Alexandre Oszipov biológusé, aki egy transzparenst tartott és a geológus Bronislav Gongalskijé, aki szept. 17-én éhségsztrájkba kezdett.

 

“Az Akadémia védelméért vívott harcban létrejött egységet meg kell őriznünk”

 

Putyin aláírásának másnapján új tiltakozás zajlott körülbelül ezer kutató részvételével. A meeting állampolgári találkozó formáját öltötte az oroszországi kommunista párt képviselőivel, sem jelszavak, sem transzparensek nem voltak, mert a hatóságok megtiltották. Valerij Rubakov, a Júl. 1. Klub egyik alapítója, a kutatók spontán tiltakozómozgalmának vezetője: «Rendkívül fontos, hogy az Akadémia védelméért vívott harcban őrizzük az egységet, ne hagyjuk magunkat saját kis fészkünkben sarokba szorítani és agyonverni».

 

Javasolta, hogy a tudományos szervezetek szövetségi ügynöksége fölött társadalmi ellenőrző bizottságot hozzanak létre, «opponálnunk kell a romboló aakciókkal szemben és segíteni a kollektívákat, a kutatókat, amelyek a meggondolatlan reform áldozatai lesznek».

 

 

“Ez a mi országunk, azok menjenek, akik közömbösek hazánk sorsával szemben”

 

Aziz Mouszafarov, az Akadémiai szerves kémiai intézetének igazgatója harcba hívta kollégáit a tudományért politikai téren is: saját társadalmi mozgalmat kell létrehozni és védeni az érdekeket szoros együttműködésben az ország «egészséges» erőivel. «Ami azután történt, többé nincs bizalmunk a hatalomban, de nem fogunk elmenni sem! Ez a mi országunk, azok menjenek, akik közömbösek hazánk sorsával szemben.» Nagyezsda Volkova, a Filozófiai Intézet fiatal munkatársa támogatja: «Lehulltak a maszkok, most már tudjuk, kivel van dolgunk, és többet nem is fordulunk «mélyen tisztelt» szavakkal az ország vezetőihez».

 

A meetingtől a hatalomban levő pártok és az ország vezetői kaptak egy pofont. Elfogadta azt a határozatot, amely arra hív, a reform által fenyegetett minden intézményt, laboratóriumot, minden egyént meg kell védeni. Az emberek készülődnek. Nincs a kezükben hatalom, de van nevük, elismertségük. S még valamijük, ami a hatalmi elit számára ismeretelen: méltóságuk. Ezt nem sikerült eltaposni. Ezért nagyszerű ez a felhívás, ezért mondjuk, hogy nem zárult le minden, hanem csak elkezdődött.

 

Mark Vasziljev

 

USA

 

A “shutdown” válság másnapján

 

Három kérdés  Alan Benjaminhez, a "Socialist Organizer" szerkesztőjéhez

 

Okt. elsején több mint 800 000 szövetségi állami tisztviselő kényszerűen leállt (technikai munkanélküliség, a shutdown), miután a republikánusok nem szavazták meg a költségvetést, egy sor «nem alapvető fontosságú» állami szolgáltatás, közöttük kórházak, egészségügyi központok…

 

A politikai válság elmélyült az országban. Két héttel a shutdown után a Republikánus Párt jobbszárnya, a “Tea Party” ellenkezése dacára megegyezés született Obamával az USA adósságplafonja megemelésére, hogy az az adósságfizetést folytatni tudja.

 

        Az USA politikai válsága elmélyült, nemrég láttuk, Obama nem volt képes a szíriai közvetlen katonai intervenció mellett dönteni. Ugyanez a döntésképtelenség látszott a shutdown kérdésében is. Mik az okok?

 
Alá kell húznom, hogy az USA-ban is a válság alapvető oka az, hogy a munkásmozgalom minden áron meg akarja védeni vívmányait. Ez jól megfigyelhető az AFL-CIO szakszervezeti tömörülés kongresszusán. Ez az ellenállás látható a chicagoi pedagógussztrájkban. Obama újraválasztási kampánya alatt Richard Trumka, az AFL-CIO elnöke az kérte a szakszervezetektől, ne tegyenek semmi olyat, ami negatívan hatna, Obama ellen. A pedagógusok azt válaszolták: nem, nekünk követeléseink vannak, ezek az egész munkásosztály követelései, mert a munkahelyek megvédéséről van szó.
Chicagoban a helyhatóság 7-8 ezer pedagógust akart elbocsátani, a béreket csökkenteni, a kollektív szerződést lebontani, és 54 közoktatási intézményt becsukni. Országos szinten a hatalom arra törekedett, hogy szakszervezetüket  kizárja a tárgyalásokból, de a pedagógusok azt mondták: nem, nekünk van szervezetünk, s minden nap összegyűltek, ilyeténképpen maguk is részt vettek a tárgyalásokban. Sztrájkjukat próbálták megakadályozni. Illinois állam demokrata többsége megszavazott egy olyan törvényt, amely értelmében a tantestületek 90 %-nak kell megszavaznia a munkabeszüntetést. 98 %-uk megszavazta. A pedagógusok Obama legfőbb tanácsosa ellen és az oktatás privatizációs politikája ellen opponáltak, mert ez még Bushnál is messzebbre ment. Nem csak sztrájkoltak, de közös akciókat folytattak a tanulókkal és szülőkkel. 10 napig nem volt oktatás, ekkor hátrált meg a kormány, mivel annak más szektorokra való átterjedésétől tartott. A pedagógusok győztek. Persze a választások után a támadások újrakezdődtek, de az iskolabezárások elleni mozgalom is folytatódik.

 

        Az AFL-CIO kongresszusán hogy tükröződött mindez vissza?

 
A kongresszus szept. 7-11 között zajlott. A munkásosztály ellenállásának erősödését itt is láttuk. A vezetés előzőleg találkozott Obamával, garanciákat adott neki: nem beszélünk az egészségügyről, sem Szíriáról (ebben az időben még Obama a következő hétfői napra tette a beavatkozást), sem az oktatásról, röviden tehát: semmilyen alapvető kérdésről. Sikerünk jele Obama első mandátuma idején –  mondták –  az Obamacare (az egészségügyi rendszer reformja). A másodikban az emigrációs törvény kell legyen (az USA-ban 11 millió az «illegális» bevándoroltak száma). Egyesek kapnának papírt, úgy 1,2 millióan, akik egy akár 13 évig húzódó kurzuson sikeresen szerepelnek. Cserében plusz 50 milliárdot adnának ki arra, hogy a határőrzést militarizálják és lezárják. Minden munkáltató büntetést fizetne, aki illegális bevándorlót foglalkoztat. A munkaügyi hivatalokat katonai felügyelet alá vennék. Az AFL-CIO vezetése mindezt elfogadta. De a bázison a szakszervezetek azt mondták: «Nem fogadjuk el. Egy munkásosztályhoz tartozunk. Az 1999-es kongresszusi döntéshez kell tartani magunkat: “Mindenkit legalizálni, egyenlő jogokat mindenkinek”». A kérdést nem oldottuk meg ezen a kongresszuson, de a csatára elköteleztünk magunkat. Végül a kongresszus valóságos felkeléssé vált, mikor az 1500 küldött, de még a szakszervezetek elnökei is Obama egészségügyi programjáról akartak kérdéseket feltenni. Ekkor Tumka a mikrofont lezárta és kijelentette, hogy nincs vita erről. A küldöttek visszautasították – mondván, ez az ő kongresszusuk. Kezdetben sokan nem látták tisztán az Obamacare hatásait, amely minden állampolgár számára kötelezővé teszi a betegbiztosítást (komoly büntetés terhe mellett). Pedig a leginkább rászorulók nevében plusz adóra kötelez a biztosítások mellett, a szemüveg, a fogak, stb jobb térítése érdekében. Az Obamacare-ban a dolgozók fognak fizetni – ezreket egy sebészeti műtétért vagy gyógyszeres kezelésért. Mert végülis arról van szó, hogy a szakszervezetek által kiharcolt kollektív szerződéseket teszi semmissé. Az Obamacare nem más, mint háborús deklaráció a szakszervezetek ellen, amely éveken át tárgyalt a rendkívül lecsökkentett bérek emeléséért, az egészségügyi programok javításáért. Az utóbbi időkben ez áll az osztályharc központjában. Hát ezért volt a kongresszusi «felkelés». Volt olyan küldött is, aki kimondta: «Trumka, te elárultál minket. Hazudtál. Felelős vagy ezért a helyzetért». A 2009-es kongresszus megszavazta a bérre alapozott (szolidáris) Single Payer-rendszert, a vezetés ezt megerősítette, mégis biztosította Obamát támogatásáról az Obamacare kérdésében – a biztosítási adó elhagyásával, amire a válasz az volt, «szó sem lehet róla».
Ma azonban az AFL-CIO 44 álllami szövetsége a «Single Payer» álláspontján úgy döntött, mobilizál e rendszer érdekében. Véleményem szerint a munkásmozgalom függetlenségéért vívott harc éppen az egészségügyben fog messzire menni és az Obamával, annak egész politikájával való szakításig mehet el.

        Egyébként pedig a szövetségi vezetés mindenáron meg akarta nyitni a szakszervezetet a civil társadalom előtt, s nem csak az együttműködés szintjén, hanem úgy, hogy a «nem kormányzati szervek»  tagsági díjat fizessenek és legyen kéviseletük is minden szinten. Azt állította, hogy a tradicionális szakszervezeti mozgalom nem működik, nyitni kell a társadalom felé, más módot kell találni a küzdelemhez… Minden szektor elvetette, az együttműködést fenn kell tartani a  «megszorítások elleni egységfrontban», de a civilszervezetek integrálása nélkül.

 

        A szíriai katonai beavatkozás ügyében hogyan történtek a dolgok?

 A kongresszusi meghívottak kőzött volt egy fekete tiszteletes, aki részt vett Martin Luther King menetében. Felszólalt a háború ellen: «Martin Luther King elmagyarázta, hogy a világon a legnagyobb háborús kereskedő a mi kormányunk. Ma azt kéri, hogy menjünk Szíriába. Ki fog odamenni meghalni, ha nem mi, feketék, dolgozók, munkások?». Mindenki felállva tapsolta meg. A szavazás kimutatta, hogy a szakszervezeti mozgalom a háborús fenyegetéssel szemben foglal állást.

 

 

Spanyolország

 

 

Válasz a francia Független Munkáspártnak

 

 

A tarragonai konferenciát előkészítő bizottság 2013. okt. 10-i leveléből:

 

Sok víz folyt le a hidak alatt március óta. Európa valóban új helyzetbe került, s ebben megvan a lehetőség arra, hogy a dolgozók és szervezeteik ellentámadásba lendüljenek a trojka, a pénzügyi tőke politikája okozta összes veszély ellen.

Országunkban a kormány, vagy inkább a spanyolul beszélő trojka újabb nyugdíj–ellenreformot jelentett be. Micsoda elképzelés a nyugdíjak csökkentése, az életkörülmények tönkretétele, kényszerítés az éhezésre? (Családjaink 27 %-a a nagyszülők nyugdíjának köszönhetően tud megélni…) Persze semmi eredeti nincs benne, 2008-tól kezdődően az EU 28 országából 22-ben már megtörtént ugyanez, s Franciaországban az Hollande-kormány, amely baloldalinak mutatkozik be, ugyanezt javasolja. Azt is tudjuk, hogy a két legnagyobb francia szakszervezeti tömörülés, a CGT és az FO opponál. Támogatjuk, mert ez támpont az összes dolgozó számára Európában.

Kormányaink minden jogot megtagadnak, társadalmit, szociálist és demokratikust, a katalán nép önrendelkezési jogát is, csak a régi francoista módon képes reagálni.

A francoista időszakból örökölt igazságügyi gépezet támadást indított az UGT és a Munkásbizottságok szakszervezeti tömörülések ellen úgymond korrupció miatt, a valódi ok azonban az, hogy meg akarja akadályozni azok harcát az ellenreformok ellen. Természetesen meg kell védünk szervezeteinket, még akkor is, ha sokszor nem találjuk meg bennük a szükséges határozottságot.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a Tarragonában szakszervezeti felelősökkel, szocialistákkal, szociáldemokratákkal és más irányzatokkal elkezdett párbeszédet folytatni kell. Tapasztalatból tudjuk, hogy a népek közötti együttműködése csak akkor lehet sikeres, ha annak bázisa a szociális és demokratikus vívmányok együttese.

Olyan rendszer elnyomása alatt élünk, amely kifejezetten az Európai Unió követelésére, direktíváira hozza munkásellenes és antidemokratikus intézkedéseit.

El kell mélyíteni a szolidaritást, hogy népeinket segítsük a szuverén nemzetek igazi, szabad szövetsége létrehozásában, amely elnyomástól és kizsákmányolástól mentes lesz.

 

Jordi Salvador, UGT, Tarragona

Julio Lozano, UGT, Tarragona

Ángel Tubau, Información Obrera

Miguel González, munkaügyi jogász

Jesús Bejar, CCOO Madrid)

 

 

 

GUADELOUPE

 

 

Az LKP szakszervezeti tömörülés nyilatkozata

 

Annak apropóján, amit bizonyos újságírók hangoztatnak, vagyis, hogy az LKP lenne a guadeloupe-i erőszakos cselekmények oka.

 

Az LKP 2009-es, a népesség nagy részének támogatásával megvívott mozgalma idején:

 

A 25 évesnél fiatalabbak munkanélküli rátája 60 %-os;

Az aktív lakosságé 35 %-os;

Az Auto Guadeloupe, a Rice Quick vagy a BTP, stb. – a hatóságok által tökéletes közömbös módon szemlélt – elbocsátásai megfelelnek 20 ezer anyaországi francia elbocsátásának;

A drogok, a fegyverek, a prostitúció elterjedtek;

A lakosság 20-25 %-a analfabéta;

Földjeinket elkótyavetyélték, a növényvédő szerek megfertőzték a földet, vizet, az itt élőket; 

Az üzemanyag, az alapvető élelmiszerek ára «elszállt» az importáló és kereskedőcégek visszaélései következtében;

A víz ára miatt hozzáférhetetlenné válik;

Rasszista diszkrimináció sújt bennünket;

Kulturális értékeinket, indentitásunkat, hagyományaink megsemmisíteteni igzekeznek;

A tömegesen ideérkező európai dolgozók szociális törvényeinket nem tartják be, csakúgy nem a helyiek közszférába felvételének elsőbbségét;

Fiatal diplomásainkat elüldözik;

A 2009. márc.4-i  Bino-egyezséget, amelyet a «szocialisták», a képviselők, az állam és az LKP írt alá, nem tartják be;

A munkáltatók nem fizetik be a szociális terheket;

Gyakorlatilag nincs ágazati kollektív szerződés Guadeloupe-ban, a szakszervezeteket kiüldözték a paritásos tárgyalásokból;

A nyomor és szegénység közel 100 ezer személyt és a gyermekek 16 %-át  érinti…

 

(…)

Ez a stratégia bevált a rabszolgaság idején, amikor mindenért a rabszolga volt felelős. Négy évszázaddal később azonban nem. Nem esünk térdre. Küzdünk létünkért, Guadeloupe a miénk.

LKP

Lapwent, 2013.okt.16.

 

Franciaország

 

A kiutasítások leállítását!

A Független Munkáspárt kommünikéje

 

Minden dolgozó, fiatal, minden demokrata felháborodik az emigráns családok diák-gyermekei kiutasítása okán.

 

De nem hallgathatjuk el, hiába is nem tetszik a «baloldali lelkeknek», a demonstrációk azért vannak, mert az Hollande-Ayrault szocialista kormány nem helyezte hatályon kívül a 2007-2008-as Sarkozy-Hortefeux körlevelet. És azt alkalmazza a mai napig.

 

Ezek a «baloldaliak» nagyon szelektíven méltatlankodnak a diákok tiltakozásán… A kormány politikája feliratkozik a hosszú ideje tartó reakciós törvények közé: a menekülttáborokra vonatkozó, a családegyesítése elleni, a külföldi hallgatókkal szembeni után a kiutasítási csakúgy, mint az Európai Unió direktívái sorába a Schengeni egyezmény megvalósításában.  

 

Mindegyik intézkedésnek egy a jellemzője: a bevándorlók kriminalizálása.

 

A demokrácia azt kívánja, hogy:

·         a kiutasításokat leállítsák,

·         a Sarkozy-Hortefeux körlevelet hatályon kívül helyezzék és minden intézkedést azonnal megszüntessenek az emigránsok és családjuk ellen.

Claude Jenet, Jean Markun, Gérard Schivardi, Daniel Gluckstein, országos titkárok

Párizs, 2013.okt.18.

 

 

Kapcsolattartás
Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg ­Saint­ Denis ­75010 Paris ­France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28 i E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
 

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein i Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg­ Saint ­Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint ­Rémy ­lès ­Chevreuse

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.